:::Juci világa:::

Annyira érdekes ez a Designers Guild dolog: nekem annyira nem világom sem a zöld, sem a pink, sem a virágminta, de ezekért a cuccokért odavagyok. Talán a sok erős szín miatt? Na mindegy, most épp az ágyneműk a kedvenceim, amikből nemrég bővült a kínálat. Ha már unjátok az otthonit, nászajándékot kerestek, vagy valami extrát valakinek karácsonyra (mert csak ti hiszitek, hogy az még oly messze van – stylist ismerőseim már hetek óta hívogatnak kétségbeesetten, hogy honnan szedjenek karácsonyfadíszeket, csomagolópapírokat, gyertyatartókat és más kellékeket a magazinok ünnepi anyagaihoz... szegények). Na szóval, a Hephaistos Facebook-oldalán lehet gyönyörködni a legújabb színpompás ágyneműkben, az üzletben pedig már meg lehet rendelni őket!

Remek programot találtam ki nektek szombatra - gyertek a Möbelkunstba, és licitáljatok a neves hazai designerek által tervezett lámpákra! Vagyis leginkább arra, amit Dávid tervezett:))) jó kis buli lesz!

A Dining Guide tényleg nagyon tehetséges újságírója, Mihály Kamilla remek interjút készített Dáviddal. Olvasható itt.

Évről évre szomorúbb vagyok – valahogy mindig egyre szegényesebbnek látom a felhozatalt. Most sincs ez másképp, bár tagadhatatlan, hogy a véleményemre rányomja a bélyegét, hogy kb. 20 percig kellett méltatlan módon, 100 másik emberrel tömörülnöm az Iparművészeti Múzeum bejárata előtt, mire bebocsátást nyertem (a helyre állítólag 500 embernél többet egyszerre nem engedhetnek be tűzvédelmi okok miatt - kíváncsi lennék, amikor bérbeadják rendezvényekre, akkor ezt milyen kiskapukon oldják meg? Én magam is voltam már odabent olyan tömegben, hogy lépni nem lehetett, most mégis meg kellett várnom, mire a bent lézengők közül egy kijön, ahhoz, hogy bemehessek). Próbáltam felülemelkedni ezen a picit megalázó helyzeten, de sajnos a benti helyzet nem tudta elvonni a figyelmemet – a kiállításról nem is írnék, a nyertesek névsora elolvasható a Trend Guide-on, alább néhány azon dolgok közül, ami tetszett (kedvenceim Regős Anna textiljei az első képen), – bár némelyiknél megint inkább iparművészetről van szó, és nem sorozatgyártható tárgyakról. (Egyébként az első Segal-könyvet is kiállították. Díjat nem nyertünk, sőt, más sem – grafika kategóriában állítólag nem született értékelhető pályamű. Farkas Anna Goethe-munkája szerencsére legalább nyert egy különdíjat, tegyük hozzá, megérdemelten.)

Lakatok a Szabadság-híd északi oldalának korlátján. Nem tudom, mi a jelentőségük, de mivel többségükön nevek és szivecskék vannak, a szerelmespár-turizmusra tippelek.

A várakozást messze felülmúló siker övezte az első, általunk szervezett Garázsvásárt. Rengetegen jöttek, gyakorlatilag folyamatos volt a forgalom, és mindannyian nagyon sok mindent értékesítettünk - a spagettimérőtől az olajfestményen át a régi könyvekig, játékokig, gyerekruhákig, magassarkúkig, csaptelepig, kávéfőzőig, ékszerekig, lekvárokig és egyebekig. Még én is haszonnal zártam az eseményt, pedig elhihetitek, hogy a cuccok egy része egymás között talált gazdára:) Az idő és a társaság remek volt, a sütik finomak, szóval jó volt, majd máskor is szervezünk ilyen mini-bolhapiacot. Szervezzetek ti is - nem kell más hozzá, mint egy placc (kert, udvar, parkoló), és néhány vállalkozó szellemű barátotok, aki kihozza a megunt/kinőtt stb. dolgait. A promotálásban segít a Garázsvásárok fb-oldala (és ígérem, én is:)). Mi pedig köszönjük Szoninak a lehetőséget!

Szuperlúzer honnan máshonnan menne egy új süteménykollekció bemutatójára, mint a fogorvostól? Hát, így esett, nem mondom, hogy baj, mert így legalább keveset ettem - inkább szó szerint és átvitt értelemben is tátott szájjal és csorgó nyállal bámultam a fantasztikus, fenomenális, elképesztő új sütiket a Sugar!-ban. Merthogy erről van itt szó: a manga-beütésű Tokyo Collection után itt a ma debütáló New York Collection, hamburgerekkel, hot dogokkal, sajttortákkal, kólásdobozokkal. Legalábbis látszólag: mert ami mini popcornosdoboznak tűnik, az valójában tejcsokoládé mousse málnakrémmel, pirított popcornos pralinéval és karamellizált popcornnal, ami hamburgernek látszik, az maracujasziruppal meglocsolt financier piskóta ét- és tejcsokoládékrémmel illetve mangós maracujazselével, a kólásdoboz colamousse-t rejt, csokoládéval bevont pattogós cukorral, citrusos csokoládékrémmel és csokoládés piskótával, a hotdog kávés csokikrémmel töltött eklerfánk, Liberty pedig karamellás csokimousse karamelles banánnal, mogyorópralinéval és könnyű brownie tésztával.

Tiszta szerencse, hogy a magamfajta, fél arcukra bénák is tudnak csokimousse-t szopogatni (egészen pontosan mogyorós tejcsokoládéba mártott Valrhona étcsokoládékrémet és étcsokoládémousse-t brownie piskótával a Chocolate Bar, valamint a háromféle Valrhona csokoládé bavaroise-ból készült, könnyű Brooklyn formájában), így nem maradtam sem éhes, sem vékony. De azért hamarosan visszamegyek, mert nagyon izgat a Funky Brownie (duplacsokoládés brownie dióval), a Mikiegér formájú Happy Mouse (színes fehércsokoládéba töltött, lágy pirosgyümölcsös krémdesszert, feketeszezámba forgatva, eperöntettel, házi epres pillecukorral és feketeszezámos piskótával), valamint az American Dream is (csokoládés piskótába töltött sajttorta földimogyorókrémmel és karamellás pralinékrémmel rétegelve). Fogorvoshoz pedig nem megyek előtte. Utána viszont sajnos biztosan.

(Azok, akik nem ezen a bolygón élnek, és azt sem tudják, mi fán terem a Sugar!, itt és itt megnézhetik, mit írtam róla korábban.)

Biztos hallottatok már a ChocoMe sikersztoriról (ha nem, van egy kis összegzés a csokiblogon). Most kicsit feltuningolták az irodát + átadóközpontot - mégpedig Ebedli Gyula belsőépítész segítségével. Nekem tetszik - nyilván, mert tele van élekkel, árnyékokkal és térjátékokkal, valamint mert minden a csokikockákra emlékeztet.

Még egy kis Bagatelle... aztán ígérem, egy darabig nem:)