:::Juci világa:::

Nem is értem, itt még hogy nem jártam soha, mert mint kiderült, kimondottan közel van az otthonunkhoz (na jó, direkt kerültem, nehogy valamit vegyek...). Szerencsére azonban az otthonunkban már egy rajzszög elhelyezésével is gondom lenne, így őszintén mondhattam azt a lámpák nagy részére, a székek felére, a komódok harmadára, satöbbi, hogy "úgy kell, mint az oxigén, dehát hová tennénk?" A Möbelkunst ugyanis egy hatalmas bútorraktár, ahol az elmúlt 50 év használt designbútorait és -kiegészítőit árulják, szinte egyedüliként Budapesten. A sok régi cucc között néhány igazi designdarab is akad, pl. B&B Italia fotelek, Ball Chair és mások, szóval mindenképp megér egy látogatást.

Végre!!! Évek óta sajnálkozunk azon, hogy nincsenek Pesten rendes bárok, ahol csak az asztalokat világítja meg a fény, ahol élő zene van, ahol lehet dohányozni, ahová nem járnak tinédzserek, ahol minőségi a felszolgálás, jó az italválaszték, jazz-báros a hangulat. Most végre van egy ilyen hely, mégpedig a Suttogó Piano Bár, amiről a Trend Guide-on olvastunk először, és ahová azóta is el akartunk menni. Jól tettük! A Suttogó belsőépítészete a DiVino mellett a legjobb aktuális példa arra, hogy alacsony költségvetéssel, jó ízléssel, anyaghasználattal és egy-egy karakteres tárggyal (itt pl. Philippe Starck Flos-lámpáival, pontosabban: sajnos csak azok másolt változataival) milyen csodákat lehet létrehozni (a design a VTCS műve, róluk itt írtam korábban, bravó!). Az élő zene egészen más hangulatba ringatja az embert, mint egy DJ vagy egy rádió, még akkor is, ha a zongorista Máté Pétert énekel. A felszolgálás első osztályú, az italkínálat nemkülönben, és még az árak sem annyira elszálltak. Nagyon hosszú idő óta először éreztem magam tökéletesen egy helyen, bár ez nyilván az intimitásának, a jó társaságnak, és a pezsgőnek is köszönhető. Mi biztos törzsvendégek leszünk.

Élénken emlékszem a napra, amikor a Cosmopolitan szerkesztőségébe kerültem, és az addig használt, gigantikus Power Mac számítógép és szintén gigantikus noname monitor helyett egy kis zöld, cukimuki iMac mellé ülhettem le. 2004-ben a Cosmóban dolgozni és egy monitorral egybeépített, high-tech zöld számítógépen írni a cikkeket maga volt a coolság netovábbja nekem, és nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen dizájnos kis gépem van.

Amit az iMac akkor tudott, annál ma egy telefon is okosabb. A technológia olyan döbbenetes ütemben fejlődött az elmúlt húsz évben, hogy a készülékek miniatürizálásának ma már csak a kezünk és fülünk mérete szab (alsó) határt.

De lehetett volna bármilyen töpörödés, ha azt az emberek nem értik, nem tudják használni. És akkor jött Steve Jobs. Steve Jobs a design nyelvét használta fel arra, hogy a technológiai tudást az emberek által érthetővé tegye, az ők igényeire szabja. Steve Jobsnak köszönhetjük, hogy ma már a villamoson is netezünk, hogy iPod, iPhone vagy iMac nélkül bizonyos helyeken bizony megmosolyogják az embert, hogy bárhol hallgathatunk zenét, és így tovább. Az említett i-termékek ma már státusszimbólumok és egyszersmind divatkellékek. Steve Jobs igazi nagysága azonban nem abban áll, hogy dollármilliárdos iparágat épített fel a technológiai újdonságokra (és döntött romba olyanokat például, mint a cd-ipar...). Hanem abban, hogy mindezt a formatervezés által érte el. Ha az iMac egy rusnya, bézs kocka lett volna, nem ültem volna le olyan szívesen elé, mert egy szép géppel igenis jobb dolgozni is. Sok-sok embert tett számítógép- és internetfüggővé Steve Jobs pusztán azzal, hogy a szintén zseniális formatervezővel, Jonathan Ive-val karöltve vonzó formába csomagolta a legújabb fejlesztéseket.

A 20. és 21. században senki példája nem bizonyítja jobban, hogy a design okos és tudatos használata mekkora társadalmi, szemléletbeli és gazdasági változásokat idézhet elő a világban, mint Steve Jobs élete és munkássága. Tessék a designt komolyan venni!

A Use után átmentünk a Printába (korábbi poszt itt), ahol valami kiállítás volt. Jó kis hely az, a kiállítást viszont sajnos csak a fejek fölött láttam.

Hiába no, a Váci utcában is kell néha lomtalanítani.

A Design Hét keretében a Use divattervezőcsapata és a Pos1t1on bemutatta első közös bútorkollekciójuk prototípusait: egy fotelt, és két kis tárolót. Sajnos a fotózáshoz nem volt elég fény, de talán látszik valami a fotelből, ami egyértelműen a legszebb volt közülük.

Legalábbis a Design Héten, és csak Rózsavölgyiéknél. Sajnos az üzlet zárva volt, ami tiszta szerencse, mert különben még vettem volna fél kiló szalámi formájú csokoládét, 7560 Ft-ért.

Többen követelik, hogy csináljak FB-oldalt a blognak, de azt én nem szeretnék (legalábbis amíg nem ezrek klikkelnek rám naponta:)). Viszont a lájkolást megengedem. Tessék csak tessék:) kíváncsi vagyok, mit lájkoltok majd legtöbben...pl. ezt a posztot? Ha örültök a változásnak, lájkoljatok bátran, itt a lehetőség:) ja és a lájkolás anonim - ha nem akarjátok, nem tudom meg, kik vagytok. :)

Az Ázsia bolt intézmény Budapesten: aki szeret főzni és szívesen kísérletezik új ízekkel, annak megkerülhetetlen tényező. Van itt minden, a szójaszósztól az üvegtésztán át a friss spárgáig, szusialgáig, sütés során nem megolvadó csokipasztilláig, friss korianderig, rizottórizsig és csomó minden másig, amiről szakácskönyvszerkesztőként sem tudom, mire való. Amiért az Ázsiát szeretjük, az az, hogy gourmet cuccokat lehet itt venni, de nem gourmet áron. Amiért az Ázsiát nem szeretjük, az az, hogy a Vásárcsarnok alagsorában, egy rendkívül szűkös, viszont labirintusszerű üzletben kapott helyet, itt kellett turkálnunk az egymásra halmozott zacskók között a célfűszert keresve, kimondottan udvariatlan eladók "segítségével".

Nos, egy ideje izgalommal vártuk, hová is költözik az Ázsia, miután kinőtte a régi lukat helyet. Örömmel jelentem, hogy csak egy sarkot ment odébb és feljebb (ki a körútra, a régi Vasedény üzlet helyére, furcsa társbérletbe egy turkálóval), és ebben ki is merül a változás: nem változott a fűszerek megdöbbentően csúnya csomagolása, nem sokat nőtt (szerintem) a választék, és hát a személyzet is a régi, csak egy picit még idegesebb a költözés miatt. Az új Ázsia belsőépítészeti stílusára is a "haszonelvű" szó illik leginkább – ami tulajdonképpen csodálatos, hiszen ez azt jelenti, hogy végre nem egymáson keresztülesve kell lebillentenünk a balzsamecetet a legfelső polcról -, és hát az utcai tájékoztató táblák is, hogy is mondjam, nélkülözik a vizuális igényességet.

Egyszóval hiába van tele távol-keleti különlegességekkel az Ázsia, mégis olyan igazi, vérbeli, jó, magyar békebeli kereskedelmi egység, mint amilyen bármelyik közért az országban. Egy jó, fanyar magyar narancs, csak épp az egzotikus fajtából.