Az Ázsia bolt intézmény Budapesten: aki szeret főzni és szívesen kísérletezik új ízekkel, annak megkerülhetetlen tényező. Van itt minden, a szójaszósztól az üvegtésztán át a friss spárgáig, szusialgáig, sütés során nem megolvadó csokipasztilláig, friss korianderig, rizottórizsig és csomó minden másig, amiről szakácskönyvszerkesztőként sem tudom, mire való. Amiért az Ázsiát szeretjük, az az, hogy gourmet cuccokat lehet itt venni, de nem gourmet áron. Amiért az Ázsiát nem szeretjük, az az, hogy a Vásárcsarnok alagsorában, egy rendkívül szűkös, viszont labirintusszerű üzletben kapott helyet, itt kellett turkálnunk az egymásra halmozott zacskók között a célfűszert keresve, kimondottan udvariatlan eladók "segítségével".
Nos, egy ideje izgalommal vártuk, hová is költözik az Ázsia, miután kinőtte a régi lukat helyet. Örömmel jelentem, hogy csak egy sarkot ment odébb és feljebb (ki a körútra, a régi Vasedény üzlet helyére, furcsa társbérletbe egy turkálóval), és ebben ki is merül a változás: nem változott a fűszerek megdöbbentően csúnya csomagolása, nem sokat nőtt (szerintem) a választék, és hát a személyzet is a régi, csak egy picit még idegesebb a költözés miatt. Az új Ázsia belsőépítészeti stílusára is a "haszonelvű" szó illik leginkább – ami tulajdonképpen csodálatos, hiszen ez azt jelenti, hogy végre nem egymáson keresztülesve kell lebillentenünk a balzsamecetet a legfelső polcról -, és hát az utcai tájékoztató táblák is, hogy is mondjam, nélkülözik a vizuális igényességet.
Egyszóval hiába van tele távol-keleti különlegességekkel az Ázsia, mégis olyan igazi, vérbeli, jó, magyar békebeli kereskedelmi egység, mint amilyen bármelyik közért az országban. Egy jó, fanyar magyar narancs, csak épp az egzotikus fajtából.
