:::Juci világa:::

Rögtön az elején tisztázzuk: a Design Hét egy remek kezdeményezés, a két háború közötti építészetnek óriási rajongója vagyok, Ferkai András pedig az egyik legnagyobb koponya a témában, akinek Pest építészete a két világháború között c. kötete az általam leggyakrabban forgatott könyvek egyike. Éppen ezért azt kell hogy mondjam, hogy picikét többet vártam a Design Hét Kozma Lajos-túrájától (mondjuk legalább egy épület- vagy kertbejárást), de aztán az is lehet ám, hogy a témában az átlagnál már kissé túlképzettebb vagyok.

Mindazonáltal árnyas budai utcácskákon andalogni és közben Ferkai kifejezetten szórakoztató művészettörténeti anekdotáit hallgatni valóban nem a szabadidő eltöltésének legkellemetlenebb módja. De azért jövőre asszem nem a kora reggeli időpontra megyek:), és pláne nem egy nappal korábban, ahogy most történt:D (kelhettem kétszer korán, igen...)

(A képen Kozma Lajos, Molnár Farkas és más korabeli építészek villaépületei láthatók, jórészt a II. Hermann Ottó, Hankóczi Jenő, Ruszti út és Orló utcában.)

Pontosabban 500 TIPP és 234 OLCSÓ ÉTEL - nekem már van belőlük, bibibí! De hamarosan nektek is lehet, mert mindkét kötet kapható lesz, méghozzá október 7 és november 7 között kizárólag a Relay és Inmedio újságárusoknál – ami remélhetőleg mindenkinek több van a közelében, mint könyvesbolt. November 7-től aztán mindenhol meg lehet őket venni, ahol könyvet árulnak: Libri, Alexandra, Líra, Shopline, sőt: Tesco, Auchan... szóval keressétek, szeressétek, szerintem nagyon hasznos, praktikus, hatékony kis könyvek ezek (és nemcsak azért, mert én szerkesztettem őket), a békebeli illusztrációkat pedig egyenesen imádom bennük. Nektek hogy tetszik? De most komolyan!

Nem elfelejteni: kedden (október 2-án) 17 órakor Starry Light megnyitó, csodálatos lámpákkal, velem, és finom meglepetéssel:) Gyertek!

Aki szeret süteményeket sütni (mint én), aki a sütés-főzést kreatív önkifejezési formának tartja (mint én), és ráadásul édesszájú is (mint én), az most jól rejtse el maga elől a bankkártyáját, és csak azután olvasson tovább.

Megtörtént? Nos akkor íme egy jó hír: megnyílt a Sugar! webshop! Tudjátok, az az elképesztő cukrászda a Paulay Ede utcában, és Horváth Eszter – alias Cuki –, aki az egészet megálmodta, most bárki számára elérhetővé tette a Sugar-élményt. Ami azt jelenti, hogy egy pici kézügyességgel, sok-sok kreativitással most már bárki előállíthat otthon bármilyen cukrászati csodát, mert vásárolhat hozzá első osztályú Valrhona vagy Callebaut csokipasztillát, dekorálhatja arany csokirögökkel, készíthet rá cukorvirágokat a megfelelő eszközök segítségével, beleszúrhat valami díszt, rajzolhat rá szivecskéket, és lesz egy fantasztikusan látványos sütije, még ha eredetileg csak egy muffin volt is az... :) A webshopon tényleg elképesztő mennyiségű cukrászati alapanyag, kellék és dekorációs termék található, emellett ajándéktárgyakat is kínálnak, és bár süteménydekorációs webshop nagyon sok akad, Sugar! csak egy van!

(A témában hamarosan jövök még egy jó hírrel, de erről még nem beszélhetek:))) pedig már nagyon szeretnék nektek beszámolni róla!)

Ti is láttatok már ilyen fémlapokat a pesti járdán, ugye? Én mindennap elmegyek néhány mellett a Ráday utcában. Sokáig azt hittem, ezek a szinte észrevehetetlen, aranyló kockakövek sajátos pesti emlékművek - nemrég tudtam csak meg, hogy egy német művész, bizonyos Günter Demnig alkotásai, és hogy Európa-szerte láthatók. A hagyományos kockakő-formájú és -méretű szobrok egy-egy elhurcolt és elpusztított embernek állítanak emléket annak valamikori lakhelye előtt, sajátos, a városszövetbe belesimuló, pókhálószerű emlékművet ezzel – diszkréten, mégis szívszorítóan. És a nevük is milyen szép: botlatókövek! A projektről itt és itt lehet olvasni, a pesti botlatókövek listáját pedig itt lehet tanulmányozni, fotókkal.

Ha egyszer majd eltűnök, valamelyik pesti ház alagsorában találtok meg, egy dühös lakó által összeverten... például a Ráday u. 26-ban, amelyről továbbra sem tudunk semmit, de amelynek legalább időnként nyitva hagyják valamelyik kapuját. Továbbra is gyönyörűnek tartom a lépcsőházát, és az is érdekes, hogy hogyan keverednek benne a klasszicista és a szecessziós stílus elemei (előbbire példa lehet a klasszikus gangos szerkezet, és a kő elemek díszítései, utóbbira a csempék, az üvegablak, a kovácsoltvas részletek és az ajtók). Az előtér méretei pedig egyenesen lenyűgözőek, na.

Elindítottunk egy másik irányt is itt a Boook Kiadóban - nem is egy, hanem mindjárt két könyvvel. Az 500 Tipp és a 234 olcsó recept - a nevükhöz méltóan - sokkal praktikusabb megközelítést képviselnek, mint a korábbi könyveink. Fekete-fehérek lesznek, nincs bennük fotó (csak elképesztő jó rajzok), és nem kívánnak többek lenni, mint amik: jól használható háztartási kézikönyvek. Mivel elsősorban a szöveges tartalomra épülnek, ezért ezek szerkesztésében ezúttal nekem volt oroszlánrészem (a többi könyvünkben is sokat dolgozom, persze:)) csak ott a fotók, a vizualitás dominál, ami Dávid érdeme), úgyhogy a szoksásosnál is jobban izgulok, hogy hogyan fogadja majd őket a piac. A két könyv már nyomdában van, napokon belül megjelennek, akkor mutatok majd több képet is!

A Várban megrendezett Csokifesztivál Édes napok fesztivál kábé pont ugyanaz, mint tavaly, ezért idén jóval kevesebbet fotóztam. Ennek ellenére nagyon javaslom, hogy menjetek (f)el (23-ig, vasárnapig tart), mert ugyan a nagy multik nagy standjai mellett eltörpülnek a manufaktúrák és a kis forgalmazók házikói, azért lehet különlegességeket találni, nagyon szép némely csomagolás, és édesszájúaknak valóban mennyország (a pasiknak pedig van DiVino borstand és sajtok, vagy megmérethetik a vércukrukat, míg ti egyik extázisból a másikba estek...).  A csokiszobrot is nézzétek meg (első kép, a zászló és a láng is csokiból van, igen, de miért olimpia vajon a téma?... hol van az már?...), mármint ha megtaláljátok - a bejáraton túl ugyanis nem jelzi semmi, de megsúgom nektek, hogy a múzeum előterében, a piros ökölszobor mögött rejtegetik. A Villa Bagatelle-nél lehet meggyes streuselt kóstolni, illetve ott nagyon javaslom a csokitorony nevű péksütit is, emellett továbbra is favorit számomra a Rózsavölgyi citromolajos bonbon, és nagyon kíváncsi vagyok a kenyeres-olajbogyósra is (lásd alább), amely számos más vásárfiával együtt a táskámban lapul. Éljen a csoki!

Az IKEA-katalógus összeállítóiról már elrebegtem egy dicshimnuszt, most újra megteszem, mert az alábbi videó tanúsága szerint még sokkal több rétege van a kis kiadványnak, mint eddig hittük. Az okostelefon- és tabletalkalmazással ugyanis egy-egy bútor belseje is feltárul, vagy megnézhetjük, hogyan fest ugyanaz a kanapé különböző stílusú kiegészítőkkel (ezt a dolgot hívják, kedveseim, kiterjesztett valóságnak, vagyis augmented reality-nek – ezzel a kifejezéssel még sokszor fogtok találkozni a jövőben!) Mindezt nyilván szintén bekalkulálta, megtervezte, kitalálta és lefotózta a stáb, amely a katalógust összeállította, szóval újfent azt írom: respect!