:::Juci világa:::

Nádas Péterről köztudott, hogy a kortárs magyar irodalom legnagyobb alakjai közé tartozik, de azt kevesen tudják róla, hogy remek fotós, sőt: igazából ez a szakmája, és évekig dolgozott riporterként, többek között a Nők Lapjának. Évekkel ezelőtt, félig-meddig véletlenül keveredtem egy kiállítására, és egészen lenyűgöztek a képei. Utána további évekig kajtattam a Valamennyi fény c. könyvet, mert amint megjelent, elkapkodták (és a mai napig beszerezhetetlen). Ma is az egyik kedvenc könyvem: csodálatos fotóalbum, meditációs eszköz és irodalmi mű egyben. Nádas fekete-fehérben fényképez, és leginkább a semmit, a fényt, a csendet, a levegőt ábrázolja. Embereket is, persze, de még többször a szelet, árnyékokat, hangokat. Az övé egyfajta kontemplatív, befelé forduló és figyelő művészet, ami arra tanít, hogy az igazán lényeges dolgok az apróságok, az igazi szépség a természeté, és az igazság nem odát, hanem odabent van. (Szintén ajánlom a Saját halál c. könyvét, hasonló gondolatok mentén, erről amúgy már írtam korábban.)

Ami pedig most ennek a csodálatos albumnak aktualitást ad, hogy - megint csak totális véletlen folytán, de - megtudtam, hogy újra kiállítják ezeket a képeket (is), mégpedig október 16-tól a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Mindenképp nézzétek meg!

Fabio Novembre, rendes 21. századi designerhez méltóan (és hasonlóan Karim Rashidhoz), egy igazi pojáca showman. Vérprofi előadó, jól beszél angolul, látványos, vicces, humoros, ezüst nadrágot hord, két iPhone-t használ, és: kifejezetten okos. A nagyelőadó ezúttal messze nem volt tele, de legalább lehetett levegőt venni, és volt néhány pont, ami kifejezetten elgondolkoztató volt – ezekről majd egyszer talán írok is nektek, addig is nézegessétek a blogját, amelyről tegnap ugyan fű alatt kiderült, hogy a stábja stábjával közösen bár, de ő csinálja, de ez nem kissebbíti a blog érdemeit.

Csak nektek! Ezeket a teaser fotókat a másik újdonságunkhoz készítettük, de még nem döntöttük el, hogy publikáljuk-e. Bizonyára van közöttetek, aki felismeri, hogy kinek a könyvéről is van szó:))))

Egyszer úgyis lesz egy papír- és könyvesboltom, majd meglátjátok. Addig viszont meg kell elégednem azzal, hogy könyveket adunk ki, és ennek köszönhetően csodálatos papírmintákat küldenek nekünk a papírgyárak. Például ezt a kiadványt, amit az Arctic Papertől kaptunk (az ő papírjaikra nyomtuk a Lila Fügét, a Hungarian Cookbookot, a Mangalicát, és azt a könyvet is, aminek nagyon fogtok örülni, de még nem mondhatom el hogy micsoda), és ami egyébként egy komoly kézikönyv kéremszépen, a felét nem is értem. Arra való, hogy a nyomdászoknak és grafikusoknak elmagyarázza, hogyan is kell a Munken termékekkel bánni és dolgozni – épp ezért különböző papírokra készült, különböző eljárásokat mutatnak be benne, szép fotókkal, szellős tördeléssel, hibátlan magyarsággal. Mert tudjátok, valahol máshol a világnak van ám olyan része, ahol egy termékbemutató prospektus is így fest... Csodálatos munka, csinálni is biztos élmény lehetett!

Hát nem sikerült - tegnap elkezdték bontani a Szőke Tiszát, amiről korábban írtam. Facebookon lehet követni a pusztulását, alább egy before-after állapot látható (képek innen). Végtelenül elszomorító.

Most olvastam, hogy az IKEA szaúd-arábiai változatából nemes egyszerűséggel kiretusálták a NŐKET, mondván azok ábrázolása a helyi hagyományokkal ellentétes. Ezen először jót nevettem, aztán elszomorodtam: micsoda faramuci világban élünk, és hogy most akkor jófej az IKEA, hogy a helyi szokásokhoz próbált idomulni, vagy rossz fej, mert diszkriminált? Mindenesetre, a névtelen IKEA-hadsereg tagjai közül most már a retusőröket is végképp felvettem a tiszteletdíj-listámra, nem lehetett könnyű azzal a szalmakosárkával meg a piros szekrény tükröződéseivel... (teljes cikk itt és itt)