Nádas Péter Saját halál c. művében úgy (is) érzékelteti a múló időt, hogy minden nap lefényképezi a házuk előtt álló körtefát, majd a fotót a megfelelő szövegrész mellé illeszti. Egy Noah nevű srác hat éven át minden reggel saját magát fotózta, és a képeket egymás után sorolva, hat percbe sűrítette az eltelt időszakot. Marcel Proustnál az egész gyermekkor felidéződik egyetlen falat madeleine sütitől (Az eltűnt idő nyomában c. regényfolyamában, természetesen). Ferdinand Hodler úgy próbálta megállítani a pusztító időt, hogy heteken át minden reggel kétségbeesetten lerajzolta haldokló szerelmét (a képek a Szépműben is láthatóak voltak, nagyon megrázó sorozat).
Egy John Cage nevű amerikai zeneszerző pedig megalkotta a világ leghosszabb zeneszámát, melyet nem kevesebb, mint 639 évig tart lejátszani - soha nem fogja tehát senki egyben hallani, sőt, még dallamot felfedezni is igen nehéz lesz benne. Mivel az Organ2/ASLSP című darab orgonára íródott (pontosabban eredetileg zongorára, később írta át a szerző), egy orgonagyártásáról híres német városka, Halberstadt úgy döntött, belevág a projektbe. A művet 2001-ben kezdték játszani, idén már a hatodik hangjegynél tartanak:-DDD. Minden hangjegy-lejátszás hatalmas esemény, több ezren gyűlnek rá össze a nagyvilágból (zseniális pr-húzás a városka vezetői részéről amúgy). Nem vagytok tehát semmiről lemaradva, nyugodtan ütemezzétek be Halberstadtot a nyugdíjas éveitekre, addig is itt lehet többet megtudni az egyedülálló kezdeményezésről. Bravó!
