:::Juci világa:::

Kelet-Mecsek, Óbánya–Kisújbánya–Püspökszentlászló (és vissza, a Zengő alatt).

Biztos nem lepődtök meg majd nagyon, de képzeljétek, én már gyerekkoromban is faltam a könyveket, 3 évesen tudtam olvasni, és a legtöbb szidást azért kaptam, mert olvastam a takaró alatt vagy iskolába indulás helyett. Ezért nekem valahogy máshogy rögzültek a mesék: mivel nem hallgattam, hanem olvastam és néztem őket, a fantáziámban egy-egy alak örökre összeforrt annak a könyvnek a képeivel, illatával, amelyikben szerepelt. Az egyik kedvenc mesekönyvem ma is ez az 1957-es Andersen kötet, ami úgy sejtem, anyáé lehetett eredetileg, és hát elég viharvert ma már. Nem fogok belemenni a "nézzen-e tévét a gyerek" vitába, mert én is nézek tévét, és egyébként is, de mondjátok meg: ha már a vizuális nevelést nem lehet elég korán kezdeni, nem jobb, ha ilyen könyvekkel nevel az ember? Ezek a betűk, ezek az iniciálék, ezek a rajzok!... a mesékről, az igényes fordításról nem is beszélve. Ja és igen: a könyv itt beszerezhető, legalábbis most épp van egy megvásárolható példány!

Aki szereti a könyveket, annak legalább egyszer el kéne mennie Frankfurtba, a könyvvásárra - mondom én, aki annak ellenére, hogy már háromévesen olvastam, még sosem jártam itt. A kiadók, könyvek, felolvasások, dedikálások bősége egész elképesztően zavarba ejtő, végignézhetetlen, még egy hét is kevés hozzá. Szerencse, hogy – mint minden normális vásár – a Buchmesse is nagyjából szekciókra oszlik, így kb. tudni lehet, hol találhatók a művészeti könyvek, a regények, és merre a képregények. Mi az ún. Gourmet Gallery-ben kaptunk helyet (helyszíni mini-tudósításunkat a Facebookon találjátok), ahol rajtunk kívül még számos szakácskönyv-kiadó és egy látványkonyha is volt, úgyhogy nem unatkoztunk... Vásárolni – hála az égnek – csak utolsó nap lehet, viszont akkor – hála az égnek – óriás kedvezményekkel. Majd mutatom a vásárfiát is, de egyelőre egy kis válogatás a csodálatos könyvek és standok közül, a teljesség bárminemű igénye nélkül.

Frankfurtba a Könyvvásár miatt mentünk, nem is láttunk belőle sokat, de sebaj, mert nem is tetszik túlzottan jártam már itt többször.

A Designers Guild Pavonia kollekciójához tartoznak ezek a tapéták, amelyek a szokásosnál is gyorsabban követik a divatot: óriási menőség mostanában ugyanis a batikolás, és az ún. dip dye vagy ombre haj is, amelyben általában két erős színvégpont között fut az átmenet (ú az nagyon tetszik, főleg ez és ez). A tapéták már megtapizhatók a Hephaistosban a mintakönyvekben!