:::Juci világa:::

A kétezres évek elején, amikor az ún. vintage stílus divatba jött, viszonylag lassan kapcsoltak a könyvkiadók. Az új irányzat, amely keverte a 20. század közepének bútorait, a hetvenes évek textiljeit, az antik kiegészítőket és az ipari esztétikát, egy olyan kifinomult közönség számára volt csak értelmezhető, amely elsősorban már akkor is az internetről szerezte be az információt. Ezért aztán elég sokáig tartott, mire a stílusról az első könyvek megjelentek - ezek közé tartozik a Flea Market Style. 2005-ös kiadású, ennek megfelelően ma már egy hangyányit elavult a tördelése, de az üzenete még ma is aktuális, és praktikus tanácsokat ad arra nézve, hogyan kell ebben a stílusban lakberendezni. Az én személyes véleményem szerint ez a stílus attól jó, hogy mindent vegyíthetsz benne, ami megtetszik neked - a designlámpától a Mária-szoborig, IKEA-bútorokig és népművészeti elemekig -, de akinek kevés az önbizalma ehhez, annak nagyon ajánlom ezt a könyvet. (Fiúk: jön a karácsony, és a csajok ezt a könyvet mind imádják!)

Ami nekem itt Pesten a legjobban hiányzik, az a természet: a csend, a csillagos ég, a friss levegő, a színek, az illatok. Ezért úgy döntöttem, hogy bár a hétvége és ezáltal a Kulturális Örökségnapok döntő része szorgos munkával telik, egy kis kikapcsolódást megérdemlek, és ellátogattam a Füvészkertbe (ami persze egyébként is nyilvános, de most ingyen lehetett bemenni). Én még sosem voltam a Füvészkertben, és nagyon kellemesen csalódtam. A műélvezetet persze sajnos beárnyékolja az a tény, hogy a kert a 8. kerület kellős közepén található, ezért még vasárnap délelőtt is állandó zaj-aláfestést biztosít a szomszédos urulógiai klinika szellőzőrendszere, a vijjogó szirénák és a környékbeli helyi menő csávók tuning verdáiból dübörgő tuctuczene, de a Füvészkert mégis egy kis oázis a Belvárosban. A legszebb a frissen felújított Pálmaház, amelynek gigantikus banánfa-levelei alatt úgy érzi az ember magát, mint Gulliver az óriások földjén, de gyönyörűek a bonsaiok is, és lenyűgözőek a kancsókák (a húsevő növények). Ha tehetitek, egyszer látogassatok el oda, például a közelgő Kutatók Éjszakáján - vagy bármikor máskor, ha egy kis természetre vágytok itt a betondzsungelben.

Léteznek erre már profi eszközök, de a Leves-es srácok állítólag fogkefékkel tisztították le a koszt több mint 20 helyről a városban, sajátos, negatív graffitit létrehozva ezzel (a képen a Csarnok előtti zebra). Az ötlet nem új (ahogy az arculat sem, amint azt már itt említettem), de mert alkalmazták ezt az itthon még nem túl népszerű gerillamarketing-eszközt, jár nekik a piros pont. Ha pedig tényleg fogkefékkel csinálták, akkor pláne.

Idén is lesz néhány érdekesség a Design Héten (szeptember 28 - okt 7). Két valóban híres designer: Ineke Hans és Fabio Novembre lesz a sztárvendég (utóbbié az a blog, amit már ajánlottam nektek, és amit nagyon szeretek, persze kérdés, hogy ő írja-e), lesz néhány designtúra, be lehet lesni sok-sok hazai alkotó műhelyébe, és lesznek kiállítások is. Ami engem leginkább felvillanyoz, az a finn pop-up étterem, a két sztár előadása ill. Novembre saját kiállítása (ezeket a tálcákat egyébként is imádom) a Ferkai Andrással történő Kozma-villalátogatás (remélem, beférek...), és persze a Starry Light megnyitó:) teljes, részletes program itt!

Ha már ott jártam, lefotóztam a bővítés előtt álló Iparművészetit is, a magyar szecesszió egyik legszebb példáját. Nem fogok róla tanórát tartani, de annyit érdemes tudnotok róla, hogy Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte, 1896-ban a kontinens harmadik iparművészeti múzeumaként nyílt meg és számos helyen Zsolnay pirogránit csempék díszítik. Megalkotásával Lechner egy olyan új építészeti stílus első példáját építette meg, mely sokat merít a magyar és az ázsiai (főleg perzsa és indiai) formanyelvből is - ezért láthatók benne pl. kupolák, mandalák, szamárhát-boltívek -, és amely Magyarországon sem volt hosszú életű, külföldöt pedig végképp nem hódította meg. Sosem tudtam eldönteni, hogy igazán tetszik-e (azt hiszem, inkább nem), de elismerem és nagyra tartom Lechner munkásságát. Ami biztosan tetszik, az a kissé csicsás főbejárat után elénk táruló látvány: egy csodás, természetes fényben fürdő, tágas tér, ahol azáltal, hogy mindent hófehérre festettek, engedték érvényesülni a kicsit neogótikus, kicsit indiai, csipkézett íveket és hullámokat.

A tervezőknek annyira tetszett a szöveg, amit a Starry Lights Lampsről írtam, hogy felkértek a lámpát bemutató kiálllítás megnyitójára. Gyertek el, október 2-án 17 órakor lesz az Arkhenea Bútorgalériában! Részletek a Facebookon!

Aki szereti a budapesti épületek képeit nézegetni, és érdekli az építészet- és művészettörténet, az el fog tölteni egy kis időt Bolla Zoltán amatőr fotóalbumával. A fotók nem túl jó minőségűek és nem is mindig ragadják meg a tárgyuk lényegét (szerintem), de a giga mennyiségben azért vannak kifejezetten szép meglepetések is.

Apróban, vagyis apróhirdetésekben - egy olyan médiumon keresztül, amely a teljes századot meghatározta, és amely még ma sem halt ki teljesen. Gáti István (akiről az oldalon nem derül ki sok) nem vállalkozott kevesebbre, mint hogy weboldalán apróhirdetéseken keresztül meséli el a teljes 20. századot. A gyűjteménye (mely könyv formájában is létezik) óriási, néha vidám, néha szomorú, néha pedig kifejezetten felkavaró. Akinek tetszett az én egyetlen darabból álló gyűjtésem, az ezt az oldalt fel fogja venni a kedvencei közé.

A Vásárcsarnok közelsége nemcsak a henteseket, zöldségeseket, hanem a halasokat is vonzotta: egyikük az Erkel u. 3-ban árulta a tengeri és folyami portékát a vásárlóknak. A bolt helyén ma étkezde van, de a fantasztikus domborművek megmaradtak. Mindig meg kell állnom megcsodálni, ha arra járok, annyira részletgazdag és megkapó.