Ha már ott jártam, lefotóztam a bővítés előtt álló Iparművészetit is, a magyar szecesszió egyik legszebb példáját. Nem fogok róla tanórát tartani, de annyit érdemes tudnotok róla, hogy Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte, 1896-ban a kontinens harmadik iparművészeti múzeumaként nyílt meg és számos helyen Zsolnay pirogránit csempék díszítik. Megalkotásával Lechner egy olyan új építészeti stílus első példáját építette meg, mely sokat merít a magyar és az ázsiai (főleg perzsa és indiai) formanyelvből is - ezért láthatók benne pl. kupolák, mandalák, szamárhát-boltívek -, és amely Magyarországon sem volt hosszú életű, külföldöt pedig végképp nem hódította meg. Sosem tudtam eldönteni, hogy igazán tetszik-e (azt hiszem, inkább nem), de elismerem és nagyra tartom Lechner munkásságát. Ami biztosan tetszik, az a kissé csicsás főbejárat után elénk táruló látvány: egy csodás, természetes fényben fürdő, tágas tér, ahol azáltal, hogy mindent hófehérre festettek, engedték érvényesülni a kicsit neogótikus, kicsit indiai, csipkézett íveket és hullámokat.
