:::Juci világa:::

A Kárpátiában mindig olyan hangulata van az embernek, mintha egy templomban ebédelne. Vagy egy németalföldi festményben. Biztos az ólomüveg ablakon átszűrődő fény miatt. Gyönyörű.

A város legdrágább terén áll ez a carrarai márványból készült monstrum, Vörösmarty Mihály szobra. Bevallom, még sose néztem meg tüzetesebben – nagy kár, mert gyönyörű. Kallós Ede és Telcs Ede alkotása, 1908-ból.

Már régóta mondogatom, hogy a színésznők-modellek-énekesek-stb. után nemsokára a kulisszák mögötti arcok lesznek az új sztárok, tehát a fotósok, sminkesek, szerkesztők, stylistok, bloggerek... komolyan, nem is értem, hogyhogy nem született még film/sorozat a paparazzikról. És tessék, itt egy új újság, ami a divatiparról szól, most jelent meg, itt lehet rápillantani. Megvenni sajnos egyelőre csak Amerikában.

Amióta nem ott lakunk, ritkán járok a Belső-Erzsébetvárosban. Nem sok minden változott, például ugyanúgy 5 másodpercig tart a Rákóczi úti zebrán a zöld, mint régen – ennyi idő alatt még egy tinédzser sem jut át, hacsak nem fut, többször kipróbáltam, pfpffff. És ugyanolyan elképesztően lepukkant a Síp utca, annak ellenére, hogy mennyire jó helyen van. Most szembesültem azzal is, hogy a legendás Metro Klubról eltűnt a neonfelirat – aminek ugyan nem örülök, de így legalább napvilágra került mindaz, amit addig eltakart... nevezetesen egy régi-régi játékbolt cégére. Az Árkád Bazár (merthogy így hívták), 1909-ben épült, szecessziós stílusban, betűi eozin-mázasak, a játékfigurás kerámiák pedig fantasztikusan részletgazdagok. Szemmel láthatóan (illetve inkább: füllel nagyon jól hallhatóan) dolgoznak odabent, de hogy min, az nem derül ki kintről. Az Index szerint kávézó lesz, hát, kíváncsian várom.

Ez a bűbájos kis butikhotel, a Hotel Palazzo Zichy tavaly nyílt meg a Lőrinc pap téren, és nagyon-nagyon jó példa arra, hogy mivé is lehetne Budapest, ha kihasználná az adottságait. Az építész, Szmetana Kristóf egy 1899-ben épített palotát (a téren szobor formájában megörökített gróf Zichy Nádor és felesége otthonát) alakított át igazi, minden mai igényt kielégítő szállodává. Az épület természetesen műemlék, így bontani nem lehetett, de hozzáadni igen - így lett például az udvarból üvegtetővel fedett lobby, az alagsorból wellness-szekció, a tető alá pedig befért még két szint. A belsőépítészetre sajnos nem lehetünk annyira büszkék: egy spanyol tervező munkája. És hát a környék sem a legjobb még mindig, bár a Mikszáth tértől idáig vezető Krúdy utca egyre hangulatosabb a maga kiülős helyeivel, és magán a Lőrinc Pap téren is majdnem annyi már a turista, mint a hajléktalan. Sajnos csak majdnem.... ettől függetlenül óriás taps. Én egy Swarovski termékbemutatón jártam ott (őszi-téli Under the Blue accessories-kollekció), és meg is találtam a legújabb must-have-et, a Mathilde Bag Charm formájában (az a nyuszi, amelyik a Happy Tree Friends figuráira emlékeztet). Love at first sight.... de sajnos aug 16-ig várnom kell, mert csak akkortól lesz kapható.

Mivel a monszun továbbra is lehetetlenné teszi a fotózást, be kell érnetek vegyes anyagokkal:( Úgyhogy jöjjön most megint egy kis programajánló. Akiknek sok szabadideje van (és akit ezúton is irigyelek), az képezze tovább magát plakátügyileg! Méltatlanul mellőzött műfaj (és csodás alliteráció) ez, és oly kevés az alkalom arra, hogy elmélyedjünk benne. Több fontos esemény is van/lesz mostanában, amelynek köszönhetően be lehet tömni néhány kultúrtörténeti hézagot, és nem mellesleg, jól lehet szórakozni közben.

1. Depero, a futurista. Depero nem elsősorban plakátművész, hanem amolyan polihisztor volt, és az olasz futurizmus mozgalmának egyik fontos alakja. Minthogy ez volt az egyetlen igazán jelentős olasz művészeti irányzat a 20. században, mindenképp érdemes megnézni a munkáit, melyek között plakátok is vannak. Aug 22-ig a Magyar Nemzeti Galériában, további infó itt.

2. Az Apropodium Galériában (Ráday utca) a Vintageposters.hu kollekciójából látható válogatás, de ez csak június 30-ig. Még én is csak az ablakon bekukucskálva láttam, de úgy ígéretes. További infó itt.

3. Világutazó kiállítás, nemes egyszerűséggel Plakátok/Posters címmel, Pécsett. Jó ürügy egy kellemes kirándulásra Pécsre, ahol, ezúton is hangsúlyozom, tényleg sok minden érdekes történik (és persze azért is, mert a Dávid és az apukája plakátjait is bemutatják:))). A kiállítás július 9-én nyílik, és aug 22-ig lesz nyitva. További infó itt. Dávid plakátjaiból ízelítő itt. Baráth Ferenc-plakátok itt, például.

4. Balaton, nyár régi plakátokon. Tombol a retró, és tombolna a "menjünk-le-a-Balcsira-hétvégére" c. tömegsport is, ha nem lenne éppen ősz. Ennek örömére Flanek Péter kiválogatta tiszteletreméltó plakát-magángyűjteményéből a témába vágó alkotásokat, és közszemlére is tette őket, kiegészülve egy mexikói fotós és egy szoftverművész munkáival – hol máshol, mint Siófokon. Nyitva okt 31-ig, hétköznap 13-19, hétvégén 10-19 óra között (a helyszín koordinátái itt találhatók meg).

kihagytam valamit?.... jó mulatást!

Megy ez már mióta, mégis mostanában három nagy friss interpretációját láttam az élénk színek és a geometrikus mintázat keverésének.

Az első a Germain étterem Párizsban (bővebb infó a Yatzeren),

a másik La Roux: Bulletproof c. számának videoklipje,

a harmadik pedig egy építészeti és art projekt (szintén tovább a Yatzerre).

A kulcsszavak: Mondrian, Sottsass, Lego, és persze a Balenciaga Sportiletto cipője (még ha nem is vadiúj).