Egy betegség mindig jó ürügy arra, hogy a kanapén hemperegve behozza az ember a sorozatnézésben és/vagy a magazin- és könyvolvasásban felgyülemlett hátrányát. Mert ugyebár ha a megvásárolt könyvek mennyisége nem áll arányban az elolvasásukra jutó idővel, akkor az embernek nemcsak a könyvesboltban kell átrágnia magát a "Még Nem Olvasott Könyvek sűrű torlaszai közt (...), ott vannak közöttük - ezrével és ezrével - a Könyvek Melyeknek Olvasásáról Könnyű Szívvel Lemondhatsz, A Más Célra Nem Olvasásra Való Könyvek, Azok A Már Olvasott Könyvek Melyeket Ki Se Kell Nyitni Mert Abba A Csoportba Tartoznak Melyek Már Elolvastattak Mielőtt Megírattak Volna, (...) Ama Könyvek Melyeket Ha Több Életed Volna Minden Bizonnyal Szíves Örömest Elolvasnál De Sajnos Éveid Vagy Napjaid Száma Véges, Azok A Könyvek Melyeket El Akarsz Olvasni De Előbb Másokat Kellene Még Elolvasnod, a (...) Könyvek Melyeket Mindenki Olvasott Így Mintha Te is, (...) a Könyvek Melyek Elolvasását Már Régen Tervezed, a Könyvek Melyeket Évekig Hiába Kerestél, a Könyvek Melyek Olyasvalamivel Vannak Összefüggésben Ami Pillanatnyilag Foglalkoztat, a Könyvek Melyeket Azért Szeretnél Birtokolni Hogy Kezedügyében Legyenek Készen Minden Eshetőségre, a Könyvek Melyeket Félretehetnél Hogy Esetleg a Nyáron Elolvasd Őket, a (...) Már Oly Régen Olvasott Könyvek Hogy Ideje Volna Újra Olvasni Őket meg Azok A Könyvek Melyekről Mindig Úgy Beszéltél Mintha Olvastad Volna Őket és Amelyek Elolvasására Immár Csakugyan Rászánhatnád Magad..." (részlet Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó c. könyvéből),
hanem, ugyebár otthon is, és olyan nagy a kísértés! a könyvesboltok, a vatera, az antikvarium.hu, az amazon.com-ról nem is beszélve... állandó lemaradásban vagyok.
Most egy-két kézikönyvet letudtam, a regényekhez persze hozzá sem merek nyúlni (azok tényleg maradnak A Könyvek Amiket Elviszek Majd A Nyaralásra Abban A Reményben Hogy Ott Kedvem Lesz Hozzájuk), de megint a kezembe akadt egy nagy kedvenc.
Ezt a könyvet kb 5 éve vettem a Petőfi Csarnokban. Egyetlen latin karakter sincs benne, szégyenszemre még azt se tudom, hogy japán vagy kínai, esetleg egyéb. Csak rajzokból áll, mégpedig olyan, erdőket-mezőket ábrázoló rajzokból, amelyekben elrejtettek jó néhány állatot (hasonlóan a Füles rejtvényújság régi ún. varázsképeihez). Számomra, aki híresen türelmetlen vagyok, elképesztő az az aprólékos precizitás, amivel ezek az oldalak meg lettek rajzolva. Maximum respect. Hosszú percekig tudom nézegetni ezt a könyvet. Hogy mi a címe, meg úgy egyébként mi is ez, rejtély, legalábbis számomra. Viszont gyönyörű.
A legnagyobb rejtély azonban a végén található: a belső borítójára odacelluxoztak egy fényképet, melyen egy tiszteletreméltó, idős házaspár látható. Itt már van néhány latin karakter, de sajnos azok is csak számok. Úgyhogy az, hogy kik ők, és miért kerültek ebbe a könyvbe?.... talán örök rejtély marad.
