:::Juci világa:::

Egy igazi szupersztárt fogadtunk tegnap Budapesten a Design Hét keretében: Paola Navonét. A művésznő évek óta a top 5-ban van, ami a legfoglalkoztatottabb tervezőket illeti, és nem egy céget repített a szürke középmezőnyből a csúcsra - köztük a Baxtert is, akiknek hazai forgalmazója, a Roomba Home elhozta nekünk a tervezőnőt. Navone több szempontból is újítónak számít: egyrészt - Patricia Urquiolával együtt - a designt egy olyan nőies irányba terelte, ami a 2000-es években abszolút vezető trend lett. Másrészt nagyon érdeklik az anyagok, a kézműves megoldások, és ezeket tette főszereplővé a munkáiban. A Baxternél például a bőrt, mint anyagot hagyja a maga szépségében érvényesülni, megmunkálatlanul. Szereti az egyedi, kézi megmunkálásból eredő esetlegességet, befejezetlenséget, durvaságot, kerüli a felületes dekorációt, és olyan rusztikus anyagokat szeret használni, mint a fa és a kerámia – mindezzel pedig előfutára volt a 2008-as gazdasági válság utáni ún. neopuritanizmusnak.

Ettől persze a Baxter termékek nem olcsók, sőt, viszont olyan hihetetlenül kényelmesek, puhák és szerethetők, hogy nekem pl nagy kedvenceim - csakúgy, mint Navone másik nagy remekműve, a Gervasoni számára tervezett Gray sorozat. 

Na elég az okoskodásból - menjetek el a Roomba Home-ba (ahol szerintem egész zseniálisan alkottak saját kútfőből látványos, humoros és izgalmas díszletet a bútorok köré), és üljetek bele a kanapéiba! Mindjárt megértitek, miről beszélek. 

Ami pedig magát a művésznőt illeti: természetesen hiperaktív és túlmozgásos, ezért képtelenség lefotózni, legalábbis az én kis gépemmel, bocsánat.

A lépcső elé állított oszlop, a falon dekoratívan elhelyezett áramelosztó-dobozok, valamint a jobbra látható óriási kandallópárkány mindig is a kedvenceim voltak, de csak ezzel a betonkeverővel vált teljessé e jellegzetes pesti enteriőr abszurditása. Komolyan mondom, a reggeli fényben még tetszett is. Hol máshol, mint a lépcsőházunkban.

Először is: a Villa Bagatelle gyönyörű. Olyan, mint egy kis babaház. Mindenhol van mit nézni, megvizsgálni, egy kis szalag, egy lámpa (nem akármilyen: egy muránói csillárcsoda az Andromedától), egy kis doboz, egy kis mécsestartó, az Ivanka-fríz a falon, a télikertben a villa régi állapotát ábrázoló fotók (a ház hátsó traktusában élő nénitől, aki amúgy az építtető lánya, 85 éves, és születése óta itt él!), a jótékony célokat szolgáló csomagolópapírok.... Másodszor: bárcsak mindenhol ilyen kedves kiszolgálás lenne. Mindenki mosolyog. Harmadszor: minden nagyon finom - ott ebédeltem, leves + saláta, teljesen rendben volt, megkóstoltam a péksütiket, a macaront, a Mihályi László-féle csodákat (ő Magyarország talán egyetlen sztárcukrásza, a Váci Desszertszalon tulajdonosa, ő segített kialakítani a Villa Bagatelle sütemény-kollekcióját). Tudjátok, hogy csokiszakértő vagyok - hát, odáig voltam. Kis rézfüsttel befuttatott mogyoró a csokitorta tetején, és hát a macarons!... (ez az a híres, kerek süti, amit már feltettem korábban). A boltban is sokáig lehet nézelődni, közben kellemes a zene, besüt a nap, szóval olyan az egész, mint egy vidéki úri nyaraló. Összességében kicsit valóban csajos a hely, de messze a legminőségibb vendéglátóhely, ami az elmúlt évben nyílt Budán! Menjetek!!!

Szerintem ez tényleg egy jó lapszám lett, és nemcsak azért, mert a fekete színről szól:))) olvassátok, lapozgassátok itt.

A Villa Bagatelle. Dávid készítette az arculatát, én besegítek a kommunikációba. Most volt/van a nagy hajrá, ma volt két sajtótájékoztató is, holnap a hivatalos ünnepélyes megnyitó lesz. Majd teszek fel további saját képeket is (korábbiak itt, Danitól), addig is olvasgassátok Szonja hízelgő cikkecskéjét az Otthon, édesen!

...nem a szokásos H.O.M.E. és Flair, hanem az azon felül készülő két szakácskönyv – Bereznay Tamás: Németország ízei és Segal Viktor: Színek és ízek c. könyve. Mindkettő kb. okt végén a könyvesboltokban:) Íme a Bereznay-címlap!

Ez a szocrál párocska szépen ott lett felejtve a XI. kerületben:( a portás lakókocsijával együtt igazán szép Közép-Európai életképet alkotnak.

Aki nem jött el az alább hirdetett megnyitóra, az ezekről a csodaszép lámpákról maradt le. Öntéssel készülnek, egyediek, és ami nekem nagyon tetszik bennük – a kézműves jellegen túl –, az az, hogy egy olyan vékony és alapvetően kétdimenziós anyag, mint a porcelán, háromdimenzióssá válik bennük. Hajrá Zsolt (weboldal itt)!

Ördög Nórát fotóztuk a Flair számára - bár minden modell és híresség ilyen készséges, kedves és szorgalmas lenne és ilyen profin mozogna a kamera előtt! Egy kép róla, és egy Luluról, amint a hajsütővas használatát gyakorolja - rajtam.