Először is: a Villa Bagatelle gyönyörű. Olyan, mint egy kis babaház. Mindenhol van mit nézni, megvizsgálni, egy kis szalag, egy lámpa (nem akármilyen: egy muránói csillárcsoda az Andromedától), egy kis doboz, egy kis mécsestartó, az Ivanka-fríz a falon, a télikertben a villa régi állapotát ábrázoló fotók (a ház hátsó traktusában élő nénitől, aki amúgy az építtető lánya, 85 éves, és születése óta itt él!), a jótékony célokat szolgáló csomagolópapírok.... Másodszor: bárcsak mindenhol ilyen kedves kiszolgálás lenne. Mindenki mosolyog. Harmadszor: minden nagyon finom - ott ebédeltem, leves + saláta, teljesen rendben volt, megkóstoltam a péksütiket, a macaront, a Mihályi László-féle csodákat (ő Magyarország talán egyetlen sztárcukrásza, a Váci Desszertszalon tulajdonosa, ő segített kialakítani a Villa Bagatelle sütemény-kollekcióját). Tudjátok, hogy csokiszakértő vagyok - hát, odáig voltam. Kis rézfüsttel befuttatott mogyoró a csokitorta tetején, és hát a macarons!... (ez az a híres, kerek süti, amit már feltettem korábban). A boltban is sokáig lehet nézelődni, közben kellemes a zene, besüt a nap, szóval olyan az egész, mint egy vidéki úri nyaraló. Összességében kicsit valóban csajos a hely, de messze a legminőségibb vendéglátóhely, ami az elmúlt évben nyílt Budán! Menjetek!!!
