:::Juci világa:::

Most jöhetne az, hogy "bezzeg a régi szép időkben", de bárhol olvasok utána, nem voltak ennek a háznak régi szép idejei. A Vámház körút és Lónyay utca sarkán, eredetileg a mellette álló református templomhoz csatlakoztatott Fenyves-áruház helyére épült, amúgy nem annyira rossz tömb valószínűleg az ötvenes években nyerte el jelenlegi formáját, és évtizedekig működött Szabadság, majd Cálvin téri áruház néven. Az optimista-szocialista tervek szerint 1986-ra el kellett volna tűnnie, hiszen addigra már elkezd épülni a négyes metró, sőt mi több: a HÉV végállomását is behozzák addigra idáig, és az aluljáró-lejáró miatt ezt a sarkot lebontják. Persze mindebből amúgy pestiesen nem lett semmi, és az épületnek megkegyelmeztek – hogy aztán a rendszerváltozás után csilliárdnyi kis üzletre szabdalják széjjel a fellengzős Városkapu üzletház név alatt. A ház homlokzata ma több, mint elkeserítő, szinte egyetlen óriási hirdetőtábla az egész – bár minek is lenne szép? Kiválóan illik a mögötte lévő, ahány-ház-annyi-korszak Kálvin térhez, amelynek felszíne állítólag már 2012 decemberében újra járható lesz (hiszem, ha látom), addig csúnya seb Pest arcán. Nem is tudom, a külföldiek mit gondolnak rólunk, de tényleg... még több sztori és régi fotó a Kálvin tér eme szégyenfoltjáról itt.

Igazság szerint Nagy Madonna – George Michael – Michael Jackson buli, de így rövidebb. Ildike barátnőmmel réges rég terveztük, hogy egyszer csinálunk egy ilyet, és mikor máskor, ha nem farsangkor lehet ezt büntetlenül elkövetni?... (bár én persze így is megkaptam, hogy felszínes vagyok:)) Szóval rittyentettünk egy kis bulit, ahol persze csak néhányunknak volt mersze beöltözni, de a táncparketten többen is elérték az extázist:D Köszi mindenkinek még egyszer!

Úgy érzem, nem tudok semmit – pedig nem vizsgázni megyek, hanem tanítani (igaz lehet, hogy aki nem tudja, az tanítja?... jézus:D ). Miközben szorítotok nekem, nézegessétek meg ezt a jó kis videót Budapestről.

Fémből van, gömb alakú, lépcsőkön áll, színesen világít, villog, rajta vannak a csillagjegyek... tényleg, mi a franc ez? Lehet, hogy zenél is, csak én nem hallottam? És miért cseszték oda a Mammut hátsó bejárata elé? Mi ez, de tényleg?

Nekem nem jön be ez a fajta retró-fíling különösebben (a Táskarádióért se rajongok), de azért az Ibolya jelenlegi tulajainak (ha jól tudom, a Szatyoréval azonos kör) maximum respect. Itt tényleg minden olyan, mint egy panellakásban harminc évvel ezelőtt: a műbőr sky-fotel, a tájképes tapéta, a kis puff, a lambéria. Még a falakon is korabeli hirdetések vannak (a plakátok egy része persze megvásárolható). Nekem ocsmány, de mégis valahogy nosztalgikus, sőt, olykor még vicces is – és hát tényleg alapos kutatás kellhetett ahhoz, hogy az Ibolyát az eredeti, sőt: még eredetibb állapotába állítsák vissza. Az Ibolya persze mindig is egy ikonikus hely volt, egy igazi pesti presszó, abból is a lepukkant fajta, és bár a turisták sose szerették, és nem fogják ezután sem, azért biztos sok-sok rajongója van.

No para: nem ruhanézőben jártam ott, egy korábbi interjúzás során kattintgattam és most találtam meg ezeket a képeket. Nem a kedvenceim a Makány-ruhák, bár pl a festékpöttyös farmerdzsekit (2. kép) hazahoztam volna (szerencsére nem volt a méretemben, ugyanis 78 000 Ft volt). Az üzlet maga nem túl szép – a burkolatok, a színek, a bútorok, valahogy az egész nem állt össze nekem – de az anyaghalmozásban valóban mester a nagyasszony.

Imádom, ha valaki nem adja meg magát (és az erkélyét) a szürkeségnek! Nagyon kíváncsi lennék, mi van odabent!

Különösen büszke vagyok magamra: egy fotózáshoz barokk csendélet - hangulatú csokrot kellett készítenem az új főnököm (Dávid) elképzelései alapján. Ez lett, kár, hogy nem vihettem haza:) A csokrot egyébként ugyanahhoz a projekthez fotóztuk, amihez modellt állt a vaddisznópörkölt és amihez ez a csodaszép kép is készült. Hamarosan megtudjátok, mi is ez:)

Csütörtökön nyílt meg a fenti címmel Dávid apukájának kiállítása a Budapest Galériában. Nézzétek meg, mert tényleg jó, március 16-ig.