Nekem nem jön be ez a fajta retró-fíling különösebben (a Táskarádióért se rajongok), de azért az Ibolya jelenlegi tulajainak (ha jól tudom, a Szatyoréval azonos kör) maximum respect. Itt tényleg minden olyan, mint egy panellakásban harminc évvel ezelőtt: a műbőr sky-fotel, a tájképes tapéta, a kis puff, a lambéria. Még a falakon is korabeli hirdetések vannak (a plakátok egy része persze megvásárolható). Nekem ocsmány, de mégis valahogy nosztalgikus, sőt, olykor még vicces is – és hát tényleg alapos kutatás kellhetett ahhoz, hogy az Ibolyát az eredeti, sőt: még eredetibb állapotába állítsák vissza. Az Ibolya persze mindig is egy ikonikus hely volt, egy igazi pesti presszó, abból is a lepukkant fajta, és bár a turisták sose szerették, és nem fogják ezután sem, azért biztos sok-sok rajongója van.
