Dávidnak új fényképezőgépe van, talán megirigyelte a blogos babérjaimat:D Neki is állt fotózgatni ezt-azt, úgyhogy én meg a fényképezőgépét irigyeltem meg... Á nem, igazából még mindig jobban tetszenek a sajátom színei, de való igaz, hogy az övé okosabb és részletgazdagabb képeket készít. Például Jucilandről (ő így hívja a lakásunkat), reggeli fényben.
Azt mondják, mindenkinek van egy érzékszerve, ami meghatározóbb a többinél - nálam egyértelműen az orr az. Imádom az illatokat, a sors furcsa iróniájaként pedig sajnos sokra allergiás vagyok:D Azok a mély tónusú, intenzív illatok a kedvenceim, mint a szantál vagy az ámbra. Emellett rajongok Szicíliáért, és szeretem az art decót. Úgyhogy, amikor először láttam a Hephaistosban az Ortigia cuccokat, tudtam, hogy el vagyok veszve. Mind kell. Mind. Most kicsit utána is néztem és képzeljétek, a sztorija is elég vadregényes: egy Sue Townsend nevű nő alapította, aki anno a Crabtree & Evelynt is. Egyszercsak kiszállt a bizniszből, elment Szicíliába lakni, haveroknál bandázott különböző helyi házikókban (képzelem, szegény), aztán egy ottani cimbivel megalapította ezt a céget. Én imádom ezt az Ortigia dolgot - a termék, a csomagolás, az üzenet, a hangulat mind extra (hasonlóan másik kedvencemhez, az Acqua di Parmához, csak ott az illatok többsége túl klasszikus nekem). Nektek bejön?
A Popville c. könyv azt mutatja be, hogyan nő ki egy város a semmiből - a könyvről készült videó pedig azt, hogyan is működik egy jó pop-up book. Hát igen, ilyenek manapság a már 3D látásmódhoz szokott korosztály 2D könyvei (ja és minden tiszteletem azé, aki ezeket lemodellezi meg minden...).
Szeretem a Klasszt – nem mindig hibátlan a kaja, de a hangulat, a lazaság, a design, az intimitása, a panorámája, a lazac! szerintem verhetetlen.
Ritkaság Pesten az ilyen nagy léptékű, tágas, szellős lépcsőház, főleg a belváros kellős közepén – az Astoria híres saroképületéé pedig pont ilyen. A tömb amúgy valójában nem egy, hanem két épület, csak figyelmes kutakodás után lehet megállapítani, hogy hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik. Az biztos, hogy a Rákóczi út felőli oldalt az MTA emeltette bérháznak, ezért van a homlokzaton az Akadémia allegóriája, egy nőalak, serleggel és sassal. Szerintem ez Budapest egyik legszebb épületeggyüttese amúgy (a Madách-térivel együtt), csodálatos szálloda lehetne belőle (főleg egy ilyen előtérrel), amely egyszerre klasszikus, elegáns és modern, illetve helyet hagy maga előtt a város lakóinak is.
Már amikor nincs előtte háborús övezetté alakítva a járda, mint pl. most.
Gio Ponti volt az egyik utolsó polihisztor. Az előző század elején született és 1979-ben halt meg. A kettő között megalapította a mai napig meghatározó Domus folyóiratot, megtervezte a 2. világháború utáni újjáépítés és az olasz design szimbólumává vált Superleggera széket, megalkotta a modern Milánó landmarkjává lett Pirelli-tornyot, emellett pedig számtalan bútor, használati tárgy, épület, több magazin és könyv tervét skiccelte fel. Döbbenetes munkabírással és szervezőkészséggel áldotta meg az ég: ő hozta létre a ma a világ legfontosabb designbútor-vásárának számító iSaloni elődjét, a Triennálé kiállítást, tervezett kosztümöt és díszletet a Scala-nak, áttört homlokzatú templommal ajándékozta meg a tarantóiakat (egyszerre ünnepelve a vasbetonban rejlő lehetőségeket és hozva közelebb az eget a földhöz), és létrehozta a világ legszebb szállodáját, személyes kedvencemet, a Parco dei Principit. Rajongott a gyémánt-formáért, ezt tartotta a legtökéletesebb konstrukciónak - használta kis léptékekben (pl. a csempéin) és nagyban (alaprajzokon, homlokzatokon). Tervezett textilt, tányért, kilincset, írt verseket, készített szobrokat... mindenben maradandót alkotott. Több könyv is megjelent a mesterről, de ez a puha borítójú a kedvencem, mert semmit nem akar hozzátenni ehhez a zseniális életműhöz.
Fogadjátok meg a Maestro tanácsát (ami egyben leghíresebb írásának címe is): Amate l'architettura - szeressétek az építészetet.
.jpg)
Ez egy egészen különleges könyv, amit eredetileg gyerekeknek szánnak. Már a címlap is extra: kacsintós. Balról az A, jobbról a D betű látszik rajta, középen pedig hol a B, hol a C. Valójában egy ábécéskönyv, ún. pop-up book, ami azt jelenti, hogy ha kinyitod, térben jelennek meg előtted az illusztrációk - jelen esetben a betűk. Imádom a fekete pöttyös pop-up-könyvünket is, lenyűgöznek az építészetes verziók, de az ABC3D az abszolút kedvencem. Fantázia, kreativitás, művészet, papír és betűk - lenyűgöző. Nézzétek meg pl., hogy a V betűből egy egyszerű tükör segítségével W lesz. Vagy az E-ből a könyv szétnyitása után F. És így tovább. Tessék megrendelni vagy reptereken kutakodni utána (én a münchenin vettem egyet, és egyet az Amazonon), és aztán jó magasra tenni a gyerek elől, nehogy széttépje.
