:::Juci világa:::

A Váci utcai Angolkisasszonyok templomának már a neve is gyönyörű, pláne a homlokzata - szürke, arany és fehér, a legszebb színkombinációk egyike. Furcsa módon még a galambűző tüskék és hálók sem zavarják rajta az összképet, legalábbis nekem.

Hát ez volt Karim helyett. Mmmm.

Nálunk járt Karim Rashid, ami bizony nagy szó. Ő valóban a világ egyik leghíresebb dizájnere, és mi valóban egy kis, szegény ország vagyunk. Ritkán jön errefelé ilyen nagyágyú, úgyhogy el is mentem az előadására. Sajnos épp annyi volt, amennyit vártam: közhelypuffogtatás, parasztvakítás egy haknikirálytól, sika, kasza, léc - bár be kell látnom, hogy elmondta azt, amit az egyetemistáknak kevesen, azaz, hogy ma már mindenki designer, nemcsak ők (értsd: munkát találni igen nehéz lesz nekik, pláne egy könnyűiparral nem rendelkező országban). Az előadás a következő pontok köré szerveződött: 1. digitális korban élünk 2. ma mindenki művész és/vagy designer 3. ő maga milyen zseniális 4. mennyire elavult körülöttünk minden (tényleg, csoda, hogy hajlandó volt betenni egy lábát egy olyan klasszicista épületbe, mint a MOME, és hogy nadrágot hord egyáltalán, nem szkafandert).

A MOME munkatársainak és a többi szervezőnek maximum respect, mert pont ilyen figurák idelátogatására van szükség ahhoz, hogy a design mint téma minél több helyen megjelenjen. Egy médiasztár kell ahhoz, hogy kijöjjön a tévé, hogy megteljen egy nagyelőadó, hogy írjanak a dologról az újságok - szóval hogy a DESIGN szó legalább egy picit forogjon a köztudatban. Hogy a metrón utazó tömegeknek legyen róla fogalmuk, mi is az a formatervezés, vagy hogy egyáltalán létezik. Nem zseniális tervezőkre van itt szükség - elég a középszer, csak eladható legyen a figura. Kit érdekel egy hétköznapi pasi, ha mégoly tehetséges is? A design népszerűsítéséhez pink öltönyös vagy gyöngynyakláncos, sármos, magas, metroszexuális pozőrök kellenek. Nyilvánvalóan nem a szakmabelieknek szólt ez a rendezvény, hanem a nagyközönségnek... Úgyhogy az interjút le is mondtam végül - hat másik emberrel, egy vacsoraasztal mellett kellett volna a rocksztár urat kifaggatnom, ez pedig nem az a szitu, amelyben háromoldalas mélyinterjút lehet készíteni. És különben is, öreg vagyok én már ehhez:))

A Mátyás Pince sokban emlékeztet a Kárpátiára - patinás, régi étterem, jó magyar konyhával, cigányzenével, neogótikus-romantikus-ratskelleres stylinggal, és meglepően sok magyar vendéggel. Én még némi francia szecessziót is felfedezni véltem az ólomüveg felülvilágítókról lelógó gömlámpákban, no és hát a falra festett krédó... hát az mindent visz:) Még sosem jártam itt, de komolyan mondom, kellemes meglepetés volt!

A vaddisznópörkölt 15 perce a hírnévből.

Erre a Cherry Orchard nevű kollekcióra is a Hephaistosban bukkantam. Kábé tízéves gyerekkollekció, nem is mindegyik mintát gyártják már, mégis friss, modern és izgalmas. Mégpedig leginkább attól, hogy a különböző technológiákat keverik benne: szövött damasztra festenek és printelnek, lenvászonra hímeznek, a vízfestékes kifestőkre emlékeztetően színeznek... Több layer, több jelentéstartalom, több élvezet a szemnek (hasonló effektek találhatók pl a Royal Collection-ben - szintén Designers Guild - ami szerintem szintén gyönyörű).

Ma már megint a Hephaistosban jártam, ott már megint olyan csodák vannak... azon túl, hogy még mindig a fügés Ortigia-parfümtől illatozom:D, megérkezett például az Arles Christian Lacroix by Designers Guild mintakönyv. Színpompa, csíkok, barokkozás, rézkarc - számtalan minta és stílus, mégis elképesztő módon egységet alkot. Már rendelhető, úgyhogy akinek tetszett a még Tilda Swintont is megszépítő színtenger, az beszerezheti szőnyeg formájában!

Épp ma beszéltük Körmendi Imivel, hogy a fényképezőgépek ma már nagyobb felbontást tesznek lehetővé, mint a saját szemünk - értsd: egy-egy kép részletgazdagabb lehet, mint amit szabad szemmel képesek vagyunk befogadni. Erre ma itt ez az Art Project by Google, ami szerintem az egyik legcsodálatosabb dolog azok közül, amikre az internet alkalmas. Mindenképp nézzétek meg. A Google Earth 3D verziójához hasonlóan, itt virtuálisan bejárhatsz jó párat a világ leghíresebb múzeumai közül (na jó, a Louvre és a Brera hiányzik, és még jó pár), ami már önmagában katarzis. De még extrább, hogy elképesztő felbontásban közelíthetsz rá a világ legszebb festményeire. Minden ecsetvonás, repedés, kopásnyom olyan tűélesen jelenik meg a monitorodon, amilyen közel soha, de soha nem tudsz hajolni a valóságban ahhoz a képhez. Ez már nem is Second Life, hanem Improved Life. Imádom, amikor a technika ilyen csodákat hoz létre!

Az Üllői elején látható, régi AB-reklámokkal teli hirdetőoszlopokat már rég letakarták sajnos, de a Klinikáknál még akad néhány – így pl ez a Ludas Matyi c. rajzfilmet és a Mese- és ifjúsági mozit reklámozó darab (csak viszonyításul: a film 1979-es).