:::Juci világa:::

Valamiért a kilencvenes években menő volt a sivatagban videoklipet forgatni (példák itt és itt és itt és itt) – igaz, ugyanekkor menő volt a haspóló, a mellény, a sötét-matt rúzs és a bakancs-virágosruha kombó is. A felhős ég, mint háttér is tuti befutó volt (lásd pl. itt, itt és itt), akárcsak New York fekete-fehérben (itt, itt és itt). Utóbbi talán Peter Lindbergh fotós hatása, aki állandóan NYC utcáin fotózta a híres szupermodell-generációt, fekete-fehérben, sőt, filmet is csinált róluk. Nekem mégis a sivatag a kedvencem, és azon belül is ez a klip, ezzel a zenével, ezzel a szöveggel. Azok voltak a szép idők! :)

Update: ezt kihagytam, pedig állítólag alapmű. Valakinek még valami eszébe jut?

Elvileg egy ideje nem szedegetem fel az utcán, amit találok (pedig sokszor érdemes, pl itt), de azért néha muszáj kivételt tenni. Ezeket a diákat egy kuka mellett találtam szétszórva, leningrádi propaganda-fotók, az MTI orosz megfelelője adta ki őket, saccperkábé 50 éve. Szépek.

Zöldséges a Ráday utcában. A háttérben számtalan antik tárgy, köztük egy "beim Einkauf" (=bevásárlásnál) feliratú tábla, valószínűleg iskolai szemléltető eszköz volt valaha, nagyon szép. Felhívnám a figyelmet a "végre cseresz" és az "újburgi" feliratú táblácskákra is (ja és nagyon finom az eper!!!).

Óriásmedúza (innen), nejlonzacskó (American Beauty c. film), valamint Gaetano Pesce Mediterraneo c. lámpája (Swarovski Crystal Palace, 2006).

A Hephaistosban tavaszi leárazás van, 30% kedvezményt adnak az üzletben található ÖSSZES termékre: szőnyegekre, takarókra, dísztárgyakra, párnákra, vázákra, madárkákra, dobozkákra, illatgyertyákra és minden másra (a kedvezmény nem vonatkozik az ékszerekre, illetve a rendelésre kapható textilekre és tapétákra). Május 15-30 között, és a 30% az egyharmad ám, szóval érdemes!

Stadionból kevés épül, nem véletlenül. Nagyon nagyok és nagyon drágák, de épp ezért képesek arra, hogy  landmarkká válnak (vagyis olyan markáns jellé, amely egy-egy város vagy ország szimbóluma lehet). Ilyen, pusztán a különleges építészete vagy extrém méretei okán emblematikussá vált stadion aztán végképp kevés van a világon – a legismertebbek az Allianz Arena, a Bird's Nest (mindkettő Herzog & de Meuron), a Wembley (Foster & Partners), a Maracana és a San Siro (a két utóbbinál több fázisban több építész működött közre). Egyszer régen nekünk is volt egy ilyen világszínvonalú landmark-stadionunk: a Népstadion (ma: Puskás Ferenc Stadion), mely 1953-ban, átadásakor a korszak egyik legkorszerűbbjének számított a világon, és amelyet remélhetőleg tényleg felújítanak a közeljövőben (akit érdekel a téma, szívszorító sztorizgatásokat olvashat a "sportkatedrálisról" az aktuális National Geographic-ban).

Most Debrecen is megkapta az esélyt rá, hogy ilyen landmark-ja legyen, ugyanis egy tényleg nagyon tehetséges, fiatal építészt bíztak meg azzal, hogy a Nagyerdei Stadion rekonstrukcióját levezényelje. Bordás Pétert és a munkáit (Bord Építész Stúdió, Facebook itt)  azért ajánlom figyelmetekbe, mert ritka komplex koncepciók mentén tervez, ugyanakkor az épületei annyira helyspecifikusak, hogy szinte beleolvadnak a környezetükbe. A debreceni stadionnál (amelynek terveit nem a Bord Építész Stúdió, hanem a Nagyerdei Stadionrekonstrukciós Kft. keretein belül készítette) például olyan létesítményt álmodott meg, amely nem egyszerűen egy sportesemények megrendezésére alkalmas, nagy, gyűrű formájú ház, hanem a környező parkkal szerves egységet alkotó, a közönség számára is nyitott épület, futó- és gördeszkapályákkal, kávézókkal, sétálóútvonalakkal, télen jégpályával. Egy új sport- és közösségi központ, nem mellesleg pedig világszínvonalú építészeti alkotás. Az alábbi videón megnézhetitek a stadion látványterveit, és ha van kedvetek, gyertek el a következő Creative Mornings-ra (tudjátok, erről már írtam), mert Bordás Péter lesz a vendég (május 18., 8:30, jelentkezni itt lehet), és a Stadionról is beszél majd.

A VII. kerületi Kazinczy a város egyik legrégebbi utcája: az 1700-as évek közepén az első keresztutca volt, amely összekötötte a Dob és Dohány utcákat, úgy is hívták: Kereszt utca. Aztán meghosszabbították a mai Király utcáig (ez lett a Kiskereszt utca). Az amúgy sem túl hosszú, ámde igen öreg utcácska 1879 óta viseli Kazinczy nevét.

Mai képe ennek a sok-sok évnek köszönhetően nagyon változatos, és egy kicsit szomorkás is. Pedig számos izgalmas réteggel bír - példának okáért, házainak mintegy negyede műemlék (ami legtöbbjükön kevésbé látszik).

Emellett a Kazinczy utca a pesti zsidóság egyik központja, mely épp félúton található a környék két fontos temploma: a Dohány és Vasvári Pál utcai között. Itt található a csodaszép, éppen százéves Löffler-féle zsinagóga, pár lépésre tőle egy rituális fürdő (mikve, szintén műemlék), parókakészítők és kóser üzletek, és még biztosan sok minden, amiről mi muglik gójok nem is tudhatunk.

Továbbá, a Kazinczy utca a város romkocsma-központja is. Sötétedés után az utca mintegy 15 kocsmája környékén fesztiválnyi tömeg hömpölyög (főleg, mióta bent nem lehet dohányozni, kint pedig jó az idő). A romkocsmák pedig magukkal hozták sajátos szubkultúrájuk művészeti ágát: a street artot is, ami szintén otthagyta nyomát az utca házainak falain.

Végezetül, de nem utolsósorban persze, a Kazinczy utca számomra fontos személyes jelentéstartalommal is bír. Apai dédszüleim hosszú évekig éltek a 35. számú épület házmesterlakásában (a képeken üres, üvegportálos üzletté átalakítva látható), magam is ide voltam bejelentve harminc évig, sőt: éltem is a lakásban. Én még játszottam azon a régi játszótéren, amelyet nemrég újított fel a Suppré csapat.

Aki a Kazinczy utca összes arcát látni akarja, sétáljon arra péntek délután, hat óra felé. Látni fogja, hogy először kaftános-kalapos, templomba siető családok lepik el az utcát, olyanok, akikkel hétközben még errefelé is ritkán találkozik az ember. Félórával később pedig egy egészen más öltözékű: farmeres, pólós, biciklis tömeg lepi el az új kövezettel burkolt járdákat és úttestet. Nagy kár a Kazinczy utca omladozó műemlékeiért - de ha felújítanák őket, biztosan nem lenne többet igazi "Kereszt utca" a kultúrák között.