:::Juci világa:::

Egyszer úgyis lesz egy papírboltom, de addig be kell érnem azzal, hogy nagy ritkán véletlenül valami igazán különleges, vastag, érdekes, izgalmas papírt foghatok a kezemben. Nagy szerencse, hogy Dávidnak a munkájához tartozik, hogy kényeztetik a papírgyárak... most például ezt a csodálatos csomagot kapta az Arctic Paper-től. A csillagok kipattinthatók a keretből és elvileg poháralátétnek kellene használni őket, de én azt hiszem, inkább a karácsonyfára kerülnek majd. Figyeljétek, milyen pazar a felületük, őrület, hogy mi mindent lehet már csinálni manapság papírból!

Tudjátok, milyen nehéz újságot készíteni? Én tudom. És most nem arról beszélek, amikor van rá egy egész profi team (na nem mintha úgy könnyű lenne, sőt), hanem amikor valakinek kitalálod, hogy csinálsz neki egy személyre szólót... amiben olyan képek vannak, amik neki biztosan tetszenek, és van benne olvasnivaló, de egyébként meg össze van rakva, van sorrend, tipográfia, szóval egy szerkesztőségnyi munka, amit egyszemélyben elvégzel azért, mert tudod, hogy a másik majd odáig lesz.

Hát képzeljétek, én most kaptam egy ilyet. Méghozzá Mátétól, akinél nem tudok napirendre térni afelett, hogy még mindig nincs 25 éves sem, és aki már írt rólam egyszer nagyon kedveset.

Az újságban szinte csak fekete dolgok kaptak helyet, ezen belül van benne Balzac-novella, Babits-vers, divatanyag, németalföldi festmények (tudom, az alábbi Ingres-festmény későbbi), és jó pár kép Mátéval közös stílusikonjainkról: az Emmanuelle Alt és Geraldine Saglio – párosról (a francia Vogue főszerkesztője illetve az ő asszisztense), és le vagyok rajzolva, a hónap minden napjának outfitjében (igen, mind fekete). Még nem tudtam az egészet befogadni, de imádom és ezúton is nagyon köszönöm!

Karácsonyig még van pár nap, ha igazán le szeretnétek nyűgözni valakit, üljetek oda a géphez, és hajrá!

Ezt az interjút mindenki olvassa el, aki designer, vagy akit érdekel a design. A legérdekesebb rész az alábbi, de bennem pl. nagyon sok módon indított el gondolatokat ez az interjú, szóval tényleg érdemes.

"I would say there's a real myth that designers are not thinkers, or that they're not necessarily strategic. I always think of myself as a thinker, and I feel that you can apply your intelligence and your way of looking at the world to many different areas. It doesn't just have to be design—it could be town planning, it could be so many other different things. I feel that, as a designer, you can also be good at business. People think that designers don't think about the commercial aspects of things. But I think that design is a very broad profession. Because you are not an artist; you are working in the space in between. And I wish that the way architects have been able to create a space for themselves where they really influence what a city is—I think that designers need to get to that point where they're taken more seriously by other professions. And I think that's a role that designers need to create for themselves."

Még nagyobb, még szebb, még gazdagabb... a Projekt Showroom mindig újra meglep, idén először azzal, hogy jóval nagyobb alapterületű, mint eddig bármikor, aztán pedig azzal, hogy milyen sokféle, érdekes, kedves, szép, jó ajándékot sikerült megint összegyűjteni – az elcsépeltség bárminemű veszélye nélkül, ízléses, hangulatos stylinggal. Kedvenceim a vas csizmalehúzó bogarak (22.000 Ft/db). Szerintem ez most a legjobb karácsonyi shop, VI. Dessewffy u. 18-20., dec 22-ig 10-20 óra között!

Az a csodálatos ebben a városban, hogy még engem is mindig érnek meglepetések, pedig én aztán tényleg nagyon sokat járok benne gyalog, minden nyitva hagyott kapualjon bemegyek, és állandóan kitekert nyakkal bámulom a homlokzatokdíszeket. Ennek ellenére ez a Gallwitz nevű üzlet mindeddig teljesen ismeretlen volt előttem, pedig annak a kisiparos-üzlettípusnak a szép példája, amiből van még néhány utolsó mohikán a városban, pontosabban a Váci utca környékén (például a Kaczián nyakkendő, a Vass Cipő, vagy az Ékes Kesztyű) - AKIT MINDEZEK ÉRDEKELNEK, HOLNAP, AZAZ DEC. 18-ÁN CSÜTÖRTÖKÖN 19 ÓRAKOR A HIGGS MEZŐ GALÉRIÁBAN KERÜL SOR EGY "MI KÉSZÜL A VÁROSBAN?" C. DESIGN TERMINÁL PROJEKT BEMUTATÓ ESEMÉNYRE, AHOL PONTOSAN EZEKRŐL A KÉZMŰVES MŰHELYEKRŐL LESZ SZÓ!

De vissza Gallwitz-ékhoz, akik szó szerint több generáció óta szolgálják ki az egyre fogyó pesti úriembereket ébenfa-ezüst sétapálcákkal, egyedi pipákkal, elefántcsontból faragott mandzsettákkal, az úri hölgyeket pedig igazgyöngy-nyaklánc javítással. A kereskedők persze mindig panaszkodnak, de a világot elnézve az ilyen úri szabóságoknak valóban nincs okuk sok örömre, hacsak a hipszter-kultúra meg nem menti őket. Én drukkolok nekik, bár hozzá kell tennem, hogy valóban versenyképesek akkor lennének, ha a termék minősége mellé felzárkóznának a szolgáltatás, a kiszolgálás, a vevőcentrikus üzletvezetés színvonalát tekintve is, mert ebben többségük sajnos manapság nem túl erős.

Szemerey Samu építész, kurátor, akit az első képen láttok, nagyon sok adatot tud úgy általában mindenről, de ezekről az üzletekről különösen. Együtt vezettünk egy "designajándékok a belvárosban" tematikájú túrát a Design Terminál szervezésében, és az teljesen véletlen, hogy Samu úgy fest, mintha direkt ehhez az üzlethez öltözött volna, mert az ő stílusa tényleg ilyen! És az üzlet is tényleg ilyen, egy igazi kis darabka múlt ebben a túlpörgött jelenben - nézzetek be egyszer!