Nagyon régóta szerettem volna már Kispált posztolni, nem is tudom, eddig miért nem tettem meg. Talán mert nehéz egyetlen számot kiválasztani a sok jó közül (nekem a két első lemezük összefolyik, a többit már nem szeretem). So nineties... mert, kedves gyerekek, én még élénken emlékszem azokra az időkre, amikor ez a zenekar még a pécsi ifjúsági házat sem volt képes megtölteni szombat este, bizony ám, nemhogy a Nagyszínpad előtti placcot...! Aztán azon is gondolkoztam, mi is a Kispál sikerének titka - mert nem a szöveg, hiszen nincs struktúra, tartalom, történet, mondanivaló. Aztán arra jutottam, talán mégis a szöveg, vagyis a szöveg a zenével együtt, mert talán csak annyi a titok, hogy egyáltalán nem akar mesélni, csak közvetíteni egy hangulatot. A szorongásét (Húsrágó hídverő), a magányét (Tejjel kifli), a reményét (Jönni fog egy lovas), a kispolgáriságét, az elszalasztott alkalmakét (Szőkített nő) – ami azonnal megmagyarázza, miért lett kultikus a Kispál a tinédzserek körében, akik mindezt érzik, és általában ráadásul egyszerre, és olyan dühvel, amit csak ez a punkos-rockos, erős ritmus tud megjeleníteni.
Szőkített nő
2014.12.27. 15:24 | juc | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.