:::Juci világa:::

1. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Thomas Poulsom nevű lelkes madarász, aki arra vágyott, hogy bárcsak legóból is kirakhatná a kedvenc madarait. Az ötletét beküldte a Lego Ideas-nak, ahol annyira népszerű lett a terve, hogy lám: a Lego Birds megvalósult, és már kapható!

2. Azt biztos olvastátok, hogy több éves felújítás után újranyitott a Cooper Hewitt Smithsonian Design Museum (New Yorkban, természetesen), de talán a webshopjukban még nem néztetek körül.

3. Lehet, hogy csak engem kerülnek el a hírek, de mintha nem lenne nagy felhajtás az ostrom-évforduló körül. Pedig pontosan hetven évvel ezelőtt zajlott Budapest ostroma, egyszerre több irányból, az oroszok és németek csataterévé változtatva a várost. A pusztítás elképesztő volt, és persze még inkább a kivégzések: borzasztó belegondolni, hogy amerre mi naponta járunk, mi zajlott akkor - például majdnem napra pontosan hetven éve, 1944. december 27-én a tőlünk egy sarokra lévő nőotthonból hurcolták el Salkaházi Sárát, hogy agyonlőjék, és hogy itt, az Üllői úton élt annyi évtizedig Richter Gedeon, aki csak akkor bújt el egy védett házban, amikor már nagyon muszáj volt (és akkor is hiába), és akiről nemrég egy fantasztikus magyar új dokumentumfilmet is bemutattak (nézzétek meg, ha tudjátok). A téma legmérvadóbb könyve egyébként Ungváry Krisztiáné, ha valaki szeretne elmélyedni a részletekben.

4. Egy másik évforduló: éppen száz éve, 1914. január 10-én egy nagy kosárban női holttestet találtak a Duna-parton a Margit hídnál. Rövid nyomozás után kiderült, hogy a holttest Mágnás Elzáé, aki egy nagyon gazdag ember nagyon szép szeretője volt, és a ma Kiscelli Múzeumnak helyet adó épületben élt. A filmbe illő sztoriról itt lehet olvasgatni, vagy ami még izgalmasabb, nemsokára egykori lakóhelyén és halála helyszínén meg lehet nézni a Mágnás Elza-kiállítást!

5. Nem akarok rákattanni a Tumblr-re, de ez a blog például csodálatos. A brutalizmus szerintem mélyen alul van értékelve (normális könyvet sem találtam még a témában), ezek szerint mások is így gondolják, nemcsak Orsi és én. Ezt a német buszmegállósat is nagyon szeretem, ez a könyv pedig alapmű. Érdekes, hogy csúnya és szép között milyen keskeny a határ, nem? 

6. Csodálatos képpárok. 

7. UX / UI designer, front-end developer - végre egy értelmes leírás, ami elmagyarázza, mik ezek. És egy másik a design thinkingről.

8. Aki szereti az excentrikus embereket, annak figyelmébe ajánlom Genesis P Orridge-et. Én nem hallottam róla azelőtt, és most is leginkább az a kérdés foglalkoztat vele kapcsolatban, hogy vajon miből él, de azt érdekes projektnek tartom, amit néhai feleségével együtt kezdett el: mivel szűknek érezték a társadalom által kijelölt identitás-határokat, úgy döntöttek, hogy plasztikai műtétek és más eszközök segítségével, pl. az "én" helyett a "mi" következetes használatával egy új entitást hoznak létre, vagyis ők ketten egyként értelmezendők. (Orridge-t egyébként egy interjúból ismertem meg, ott is következetesen "we"-vel beszél magáról / magukról, és bár férfiként született, mindenhol megköveteli a s/he személyes névmás használatát).

9. Nick Cave-ről dokumentumfilm készült, ennek kapcsán pedig létrejött egy weboldal, a Museum of Important Shit, ahová bárki feltölthet számára különleges történettel bíró fotókat (persze moderálás azért van). Mikrotörténelem, közösségi alapon.

10. Egy aranyos könyv.

11. Akinek tetszett a tésztagyártós gif, az a gémkapcsosat is szeretni fogja, és még inkább az alábbit.

Nánai Bori találta a Pinteresten, tőle kaptam, ezúton is köszi!

Az átadás idején, 1937-ben. Újbuda még sehol:DDD  (A híd építéséről csodás fotósorozat itt!)  A terület nem sokkal korábban még nem is létezett, itt meg lehet nézni, hogy festett 1880 körül!

Johannes Vermeer-től, aki a németalföldi festészet legnagyobb alakja volt, alig 30-40 képet ismerünk. Ezek közül az egyik leghíresebb, Az asztronómus 1668-ban készült, és több ismeretlen tulajdonos után 1880 körül került a Rotschild család birtokába. Tőlük a németek kobozták el, mégpedig egyenesen Hitler számára, aki két Vermeer-képpel is büszkélkedett a mintegy 5000 darabos műgyűjteményében. A háború vége felé a teljes összeharácsolt kollekcióját az Altaussee-i sóbányákba szállították, hogy ott biztonságban legyen, onnan az amerikaiak műkincsmentésre létrehozott egysége menekítette ki az oroszok elől (erről szól a The Monuments Men, George Clooney amúgy nagyon unalmas filmje, amelyben a Vermeer kép említve sincs, sokkal inkább a genti oltár és a bruges-i madonna).

Az asztronómus rövid időre visszakerült a Rotschild családhoz, majd örökösödési adó fizetés jogcímén a francia államé lett, és 1983 óta a Louvre gyűjteményét gazdagítja.

Most itt van Budapesten, a Rembrandt kiállításon, párjával: A geográfus c. festménnyel együtt, 20 MILLIÁRD forintra biztosítva. Hátborzongató érzés egy olyan, egyébként meglepően kisméretű képet nézni, ami 350 éves, amit Rotschildok és még inkább: Hitler is nézegetett, mintha valami láthatatlan szálon összekapcsolódnánk a történelemmel. Ne hagyjátok ki, a kiállítás február 15-ig látható a Szépművészetiben.

A téli szünetre egyébként is sok olvasást terveztem, de mivel négy napja az ágyat (pontosabban a kanapét) nyomom, így a tervezettnél is több könyvet, magazint, filmet és cikket fogyasztottam el, bár persze még mindig rosszul állok a restanciákkal (lehet valaha is nyerésre állni?). A "lemaradok valamiről" frusztrációban legújabb barátom a Feedly, ahová ha az ember tisztességesen becsatornázza az őt érdeklő weboldalakat, akkor napi több száz posztról is lemaradhat értesítést kaphat - ami már néhány Feedly-mentes nap után is behozhatatlan hátrányt eredményez. 

Szerencsére a sok bugyuta Pinterest-poszt, semmilyen tévésorozat és csalódást keltő irodalmi klasszikus között vannak igazi elgondolkoztató érdekességek is, ezekből válogattam, hátha nektek is érdekes valamelyik (vagy hátha közületek is beteg valaki). Boldog, kreatív és inspiráló új évet mindenkinek!

1. A formatervezés minden ellenkező híreszteléssel szemben nem halott - a Virgin új tálcái, evőeszközei és egyéb szervírozó eszközei például nemcsak szépek és praktikusak, de az okos tervezésnek köszönhetően járatonként kb. 129 kilót (és ezáltal elég sok üzemanyagot) spórolnak meg a légitársaságnak (akár reklámposzt, ahogy sejtjük, akár nem). Cikk itt.

2. Jánosi Juli írt rólam, pontosabban az Instagram-oldalamról egy nagyon hízelgő cikkecskét, ezúton is köszönöm! akinek nem elég belőlem, az olvassa el:D

3. Építészet, kutyáknak. Nem vicc: DIY mozgalom + felelős kutyatartás + slow life, melynek jegyében olyan ágyat/házat kínálunk a házi kedvencnek, ami a fajtájához, egyéniségéhez legjobban illik. (A kisállatpiacot pedig nem szabad alábecsülni, szerintem még mindig hatalmas designpiaci rés, kutyára-macskára gondolkodás nélkül költ a nyugati világ jelentős része. Nézzétek csak ezt vagy ezt. Én szóltam.)

4. So nineties - ha valaki még nem vette észre, ultramenő a kilencvenes évek (Coco Chanel még úgy mondta, hogy "húsz év kell, hogy egy nemzedék divatja nevetségessé, negyven, hogy elegánssá váljék" - vagy valami ilyesmi, de az idő azóta duplájára gyorsult). Nemcsak a divatban, hanem a zenében, sőt: a webdesignban is. Akit érdekelnek a téma mélyebb szociokulturális rétegei (pl. hogy több-e mindez, mint egy nemzedék nosztalgiája a gyerekkora után), az olvassa el ezt a könyvet, érdemes.

5. Csak idő kérdése volt: megszületett a logógenerátor. Hálistennek az internet azonnal ízekre szedte.

6. Valakinek az eBay-nél sok ideje volt, és megnézte, hogy mely művészek munkáira keresnek rá legtöbben egy-egy amerikai államból. Nagyon tanulságos... Ezen a linken pedig azt lehet megnézni, hogy mi az, amire egy adott államban arányaiban több alkalommal kerestek rá, mint máshol.

7. A kilencvenes években történt az is, hogy Romy (vagy Michelle?) feltalálta a post-it-et :DDD  - most azt nem értem, hogy a Mondrian-stílusú post-it hogyhogy nem jutott még eszébe senkinek? 

8. Ez a cikk és a pár fotó arról, hogy hogyan készülnek a karácsonyi dekorációk Kínában (meglepő fordulat: rabszolgamunkával!) bejárta a világot. De mégis, mit gondoltak, hogyan készül? micsoda álszentség, utána nyilván mindenki ugyanúgy megvette őket. Karácsonyi dekoráció tekintetében a legmesszebbmenőkig az újrahasznosítás és a fenntartható fejlődés támogatója vagyok, idén egy ív csomagolópapírt sem vettem (mondjuk kb. 50 db ajándék becsomagolása után még mindig elég sok van itthon), az ikeában szerintem idén nem is jártam, díszeket pedig kizárólag ócskásoknál vadászok, idén is sikerrel.

9. Részemről az eksztázis, ami az olasz üzletportálokat és úgy általában a feliratokat illeti, tehát az amazonos wishlistemre belepillantás nélkül is azonnal felkerült ez a könyv, amit a legendás Louise Fili állított össze. Jó tudni, hogy nem csak én vagyok teljesen odáig ezért a témáért.

10. Így is lehet ételízesítőt reklámozni.

11. Vesszőparipám a film (és általában, bármilyen) plakát illetve a könyvborító, mint grafikai-művészeti műfaj eltűnése, úgy tűnik, másnak is.

12. Egy fiatal magyar csapat legóból pótolt két hiányzó szobrot a Margit-szigeten. Ez mekkora ötlet (bár ide be kell szúrnunk, hogy az eredeti ötlet Jan Vormann-é, és második nézésre már gyanús, hogy gerillareklámról is szó lehet), bárcsak pótolnának még néhány városképi hiányt, például a Petőfi-híd budai hídfőjéről az emlékművet, vagy a Totó-Lottó fényreklámot az Oktogonon.