1. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Thomas Poulsom nevű lelkes madarász, aki arra vágyott, hogy bárcsak legóból is kirakhatná a kedvenc madarait. Az ötletét beküldte a Lego Ideas-nak, ahol annyira népszerű lett a terve, hogy lám: a Lego Birds megvalósult, és már kapható!
2. Azt biztos olvastátok, hogy több éves felújítás után újranyitott a Cooper Hewitt Smithsonian Design Museum (New Yorkban, természetesen), de talán a webshopjukban még nem néztetek körül.
3. Lehet, hogy csak engem kerülnek el a hírek, de mintha nem lenne nagy felhajtás az ostrom-évforduló körül. Pedig pontosan hetven évvel ezelőtt zajlott Budapest ostroma, egyszerre több irányból, az oroszok és németek csataterévé változtatva a várost. A pusztítás elképesztő volt, és persze még inkább a kivégzések: borzasztó belegondolni, hogy amerre mi naponta járunk, mi zajlott akkor - például majdnem napra pontosan hetven éve, 1944. december 27-én a tőlünk egy sarokra lévő nőotthonból hurcolták el Salkaházi Sárát, hogy agyonlőjék, és hogy itt, az Üllői úton élt annyi évtizedig Richter Gedeon, aki csak akkor bújt el egy védett házban, amikor már nagyon muszáj volt (és akkor is hiába), és akiről nemrég egy fantasztikus magyar új dokumentumfilmet is bemutattak (nézzétek meg, ha tudjátok). A téma legmérvadóbb könyve egyébként Ungváry Krisztiáné, ha valaki szeretne elmélyedni a részletekben.
4. Egy másik évforduló: éppen száz éve, 1914. január 10-én egy nagy kosárban női holttestet találtak a Duna-parton a Margit hídnál. Rövid nyomozás után kiderült, hogy a holttest Mágnás Elzáé, aki egy nagyon gazdag ember nagyon szép szeretője volt, és a ma Kiscelli Múzeumnak helyet adó épületben élt. A filmbe illő sztoriról itt lehet olvasgatni, vagy ami még izgalmasabb, nemsokára egykori lakóhelyén és halála helyszínén meg lehet nézni a Mágnás Elza-kiállítást!
5. Nem akarok rákattanni a Tumblr-re, de ez a blog például csodálatos. A brutalizmus szerintem mélyen alul van értékelve (normális könyvet sem találtam még a témában), ezek szerint mások is így gondolják, nemcsak Orsi és én. Ezt a német buszmegállósat is nagyon szeretem, ez a könyv pedig alapmű. Érdekes, hogy csúnya és szép között milyen keskeny a határ, nem?
6. Csodálatos képpárok.
7. UX / UI designer, front-end developer - végre egy értelmes leírás, ami elmagyarázza, mik ezek. És egy másik a design thinkingről.
8. Aki szereti az excentrikus embereket, annak figyelmébe ajánlom Genesis P Orridge-et. Én nem hallottam róla azelőtt, és most is leginkább az a kérdés foglalkoztat vele kapcsolatban, hogy vajon miből él, de azt érdekes projektnek tartom, amit néhai feleségével együtt kezdett el: mivel szűknek érezték a társadalom által kijelölt identitás-határokat, úgy döntöttek, hogy plasztikai műtétek és más eszközök segítségével, pl. az "én" helyett a "mi" következetes használatával egy új entitást hoznak létre, vagyis ők ketten egyként értelmezendők. (Orridge-t egyébként egy interjúból ismertem meg, ott is következetesen "we"-vel beszél magáról / magukról, és bár férfiként született, mindenhol megköveteli a s/he személyes névmás használatát).
9. Nick Cave-ről dokumentumfilm készült, ennek kapcsán pedig létrejött egy weboldal, a Museum of Important Shit, ahová bárki feltölthet számára különleges történettel bíró fotókat (persze moderálás azért van). Mikrotörténelem, közösségi alapon.
11. Akinek tetszett a tésztagyártós gif, az a gémkapcsosat is szeretni fogja, és még inkább az alábbit.
