:::Juci világa:::

Az irodánk melletti épület úgy készül, mint Luca széke: én közel három éve dolgozom itt, és azóta ebben a stádiumban van (többé-kevésbé). Tegnap egy utánfutó lebegett fölötte az égen, már meg se lepődtünk.

Kis hazánk kevés igazi designüzlete között van a Code (VI. Nagymező u. 9), ahol a világ valóban vezető designbútor-márkái kaphatók – például B&B Italia, Minotti, Bulthaup, Moooi, Flos, Foscarini, Knoll, Giorgetti, Porro, Living Divani, Alessi, Agape, Dedon – a teljesség igénye nélkül. Ma egy megbeszélésen voltam ott, és akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen még sosem fotóztam... Az üzletben amúgy épp leárazás van, mert átépítés előtt áll, úgyhogy akár 30% kedvezménnyel is vásárolhattok.

A Károlyi-kert árnyas fáinak tövében, közvetlenül a nyilvános vécé mellett lakik egy fekete óriásnyúl, lelakatolva. Budapest nagy rejtélye, hogy miért van ott, ki gondozza, satöbbi. Bónusz kedvencem a buheratetőre ledobott felmosófej.

Mivel már többen kértétek, néhány oldal a szűk családi-baráti körből........

Dávid oldala (grafika)

a könyvkiadónk oldala és facebook-oldala (tessék rajongani értünk!)

Andu oldala

Tamás blogja

Áron (Dávid öccse) oldala egyelőre (festészet)

Ferenc (Dávid apukája) oldala (festészet, plakátok, grafika)

a H.O.M.E.  oldala (under construction). A Flair-nek csak miniszájtja van, de ha nagyon akartok, itt elő tudtok fizetni rá.

Ma van a szülinapom pom pom pom.... ha ti is vágytok egy kis jókedvre, nézzétek meg ezt a videót! :D

Nem túl gyakran mondok rosszat. Most muszáj.

A MÁV-ról már sokszor írtam-fotóztam, nem is értem, miért vagyok meglepve... szóval, az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében meghívtak egy Goran Bregovic koncertre, ahová MÁV nosztalgiavonattal mentünk oda és vissza. Engem inkább a vonat érdekelt, mint a koncert, már előre dörzsöltem a tenyeremet, hogy milyen jó kis poszt lesz ez... talán ezért is vagyok olyan csalódott.

Ábrándjaimban a nosztalgiavonat Orient Expressz-hangulatot idéz fel, némi századfordulós luxust, welcome drinkkel, pazar részletekkel, szecessziós díszekkel, kulináris élvezetekkel, halk zongorazenével, jégbe hűtött pezsgővel, elegáns pincérekkel.

Ehhez képest a welcome drink pálinka és málnaszörp volt műanyagpohárban, a tinédzser pincérek fehér pólót viseltek, a berendezés a kilencvenes évek szellemét idézte fel, a mozdony egy ötvenéves retró modell volt, a bor még hosszúlépésként is ihatatlan, pezsgő sehol, a szigorú policy ellenére (partnert nem vihettünk) a vonat töküres volt, az étkezőkocsiban pedig a következő menüből lehetett választani: marhapörkölt főtt krumplival illetve szendvics. Mi a f****?

Mindehhez egy leginkább a soha le nem vett sapkájáról ismert pécsi műsorvezető dumált végig a hangosbemondóban odafelé, hazafelé a MÁV Nosztalgia kft. vezérigazgatója a spiccesen túli állapotban üvöltött udvariatlan poénokat a mikrofonba, volt egymásba kapaszkodós vonatozás (érted: vonatozás!) a pécsi pályaudvaron bennünket búcsúztató fúvószenekar aláfestésével, a hazaúton pedig egy kis jazz-band muzsikájára táncoltak lakodalmast a szomszéd kupéban. A büfékocsiban valóban volt élő zongoramuzsika (azért abban van valami szürreális, hogy a vaksötét éjszakában száguld veled egy vonat a semmiben, miközben mögötted Lionel Richie-adaptációt játszanak a szintetizátoron), de ez az egyetlen pozitívum, amit az utazásról meg tudok említeni.

Slusszpoénként a sajtósokkal és az ún. ÉLMÉNYVONATOZÁSÉRT több ezer forintot leperkáló utasokkal teli büfékocsiban ellopták a pénztárcámat, és ugyan állítólag meglett (nyilván üresen), mégis azt mondom: csak akkor menjetek el MÁV nosztalgiaútra, ha nyugdíjasklub-fílingre vágytok. Egyébként eszetekbe se jusson. Ha pedig külföldi vendégeiteknek akartok valami kuriózumot mutatni, vigyétek le inkább őket egy romkocsmába.

Bár a képekről úgy fest, mintha Krinya, Franci meg én zabáltunk volna fel mindent:))), nem így történt: Tamás meglepetésszülinapján kábé negyvenen voltunk, és csak az nem volt, ami a képekről lejön: csend, nyugalom és magány.

Kedvenc Boráros terünk legfurcsább képződménye a kocsma, amelyből mindig dübörög a zene, és amelyben mindig sokan vannak - érthetetlen. Abszolút favoritom pedig az a kocsi, amely időnként megjelenik előtte (bár az is lehet, hogy teljesen legális dolog a biciklisrámpán keresztül levergődni idáig).