Nem túl gyakran mondok rosszat. Most muszáj.
A MÁV-ról már sokszor írtam-fotóztam, nem is értem, miért vagyok meglepve... szóval, az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében meghívtak egy Goran Bregovic koncertre, ahová MÁV nosztalgiavonattal mentünk oda és vissza. Engem inkább a vonat érdekelt, mint a koncert, már előre dörzsöltem a tenyeremet, hogy milyen jó kis poszt lesz ez... talán ezért is vagyok olyan csalódott.
Ábrándjaimban a nosztalgiavonat Orient Expressz-hangulatot idéz fel, némi századfordulós luxust, welcome drinkkel, pazar részletekkel, szecessziós díszekkel, kulináris élvezetekkel, halk zongorazenével, jégbe hűtött pezsgővel, elegáns pincérekkel.
Ehhez képest a welcome drink pálinka és málnaszörp volt műanyagpohárban, a tinédzser pincérek fehér pólót viseltek, a berendezés a kilencvenes évek szellemét idézte fel, a mozdony egy ötvenéves retró modell volt, a bor még hosszúlépésként is ihatatlan, pezsgő sehol, a szigorú policy ellenére (partnert nem vihettünk) a vonat töküres volt, az étkezőkocsiban pedig a következő menüből lehetett választani: marhapörkölt főtt krumplival illetve szendvics. Mi a f****?
Mindehhez egy leginkább a soha le nem vett sapkájáról ismert pécsi műsorvezető dumált végig a hangosbemondóban odafelé, hazafelé a MÁV Nosztalgia kft. vezérigazgatója a spiccesen túli állapotban üvöltött udvariatlan poénokat a mikrofonba, volt egymásba kapaszkodós vonatozás (érted: vonatozás!) a pécsi pályaudvaron bennünket búcsúztató fúvószenekar aláfestésével, a hazaúton pedig egy kis jazz-band muzsikájára táncoltak lakodalmast a szomszéd kupéban. A büfékocsiban valóban volt élő zongoramuzsika (azért abban van valami szürreális, hogy a vaksötét éjszakában száguld veled egy vonat a semmiben, miközben mögötted Lionel Richie-adaptációt játszanak a szintetizátoron), de ez az egyetlen pozitívum, amit az utazásról meg tudok említeni.
Slusszpoénként a sajtósokkal és az ún. ÉLMÉNYVONATOZÁSÉRT több ezer forintot leperkáló utasokkal teli büfékocsiban ellopták a pénztárcámat, és ugyan állítólag meglett (nyilván üresen), mégis azt mondom: csak akkor menjetek el MÁV nosztalgiaútra, ha nyugdíjasklub-fílingre vágytok. Egyébként eszetekbe se jusson. Ha pedig külföldi vendégeiteknek akartok valami kuriózumot mutatni, vigyétek le inkább őket egy romkocsmába.
