:::Juci világa:::

Egy kis Black + némi Robert Palmer + csipetnyi Bros + pici Helmut Newton: imádom ezt a klipet. Hajrá nyolcvanas évek!

Akinek eddig mindig volt ürügye arra, hogy miért NE menjen Pécsre, annak most nincs tovább mentsége. Tegnap nyílt meg ugyanis az Európa Kulturális Fővárosa projekt egyik legfontosabb eseménye, a Művészettől az életig – magyarok a Bauhausban c. kiállítás. Van Vaszilij szék, Zöld szamár, Vörös Kockaház-makett, és még több mint ötszáz (!), eddig együtt soha nem szerepelt fotó, plakát, bútor, rajz, festmény, szobor, képeslap, újság és egyéb dokumentum. Aki kedveli a Bauhaust, mint a huszadik század egyik legnagyobb hatású művészeti irányzatát és eszmerendszerét, annak kötelező program, tele ínyencségekkel. Aki azt sem tudja, mi fán terem a Bauhaus, annak átfogó és részletes ismeretanyag (hasonló írásban itt és itt). Aki csak kimozdulni vágyik Pestről, annak kiváló alibi.

Janus Pannonius Múzeum, kőkert (vigyázat: a teljes tárlat két külön épületben van!), Káptalan u. 4., október 24-ig. Külön ajánlom a tényleg nagyon szép és részletes katalógust (Czakó Zsolt munkája, mint egyébként a Pécs 2010 arculat is).

A szobánkról nem ejtenék szót, és a szolgáltatásokról sem (legyen elég annyi, hogy sem a mosdókagylónál, sem a zuhanyzónál nem volt a tárolóban szappan vagy tusfürdő, és hogy a "Mecsekre néző" szobánk ablaka egy parkolóra és egy szeméttároló melléképületre nyílt), de az épület valóban fantasztikus, nemkülönben a friss hegyi levegő, a terasz és az arról nyíló panoráma. A Kikelet első blikkre egy igazi mediterrán szálloda, csak hát odabent sajnos nagyon magyar.

Az Octogon aktuális számában olvastam éppen tegnap a Színes város nevű projektről, amely Vasarely szellemiségét próbálja meg a városi közterekbe belecsempészni. Ma aztán épp az egyik helyszínen, a Flórián téren jártam – és továbbra sem tetszik ez az egész. Az ötlet jó, de ezek a művek (beleértve a Merlin színház mellett ékeskedőt is) csak felszínesen emlékeztetnek Vasarely zseniális műveire. Részemről hármas alá, vállveregetéssel a lelkesedésért.

Murphy kisasszony szerint húsz év kell ahhoz, hogy egy nemzedék divatja nevetségessé, és negyvennek, hogy elegánssá váljon. S bár gyűlölöm a gondolatot, hogy a hetvenes évek második fele sajnos inkább negyven éve volt, mint húsz, be kell látnom, hogy Murphy kisasszonynak igaza van.

Alább kedves kollégáim szülinapi ajándéka, egy 1977-es Burda és benne a sminktrendek:

Itt pedig Hilary Rhoda topmodell látható, amint az Estée Lauder 2010 őszi kampányában domborít.

Ugyanez divatban: az ominózus Burda...

valamint a Vogue US 2010 augusztusi számának néhány képe, Raquel Zimmermann-nal a főszerepben:

Már nagyon sok hasonló lakásban voltam, de még mindig lenyűgöz, hogy a falak mögött milyen extra belső terek bújnak meg néha itthon, Magyarországon is. Ezt a családi házat ma fotóztuk, a Sütő Kata - Sütő Laci páros tervezte, hiperminimál. A következő H.O.M.E. lapszámban megcsodálhatjátok:)

Megígérem, hogy nem fogok túl gyakran tapétakönyveket posztolgatni (ebben Zitike úgyis verhetetlen), de ezt muszáj volt. Zaha Hadid, az építészet nagyasszonya tervezte ezt az Art Borders nevű kollekciót a Marburgnak.