:::Juci világa:::

Bocs az eltűnésért, de az elmúlt hetet Barcelonában töltöttem:))) ahol több ezer kilométert gyalogoltam, és asszem 6 (de simán lehet, hogy 7 vagy 8) katalán krémet ettem meg:), sok-sok minden más mellett. Barcelona még mindig szuper: hatalmas, érdekes, sokszínű, jók az épületek, jó fejek az emberek, van design, van építészet, van művészet, van történelem, van tenger, és jó a kaja. Sok-sok poszt hamarosan, köszi a türelmet:)

Addig is, ha netán mostanáig elkerülte a figyelmeteket, olvassátok el ezt a valódi BREAKING NEWS-t!!!

sorozat címe: Transporter (az azonos című filmből)

producer: Luc Besson!!

gyártó: Cinemax

férfi főszereplő: Chris Vance (Szökés, Dexter...)

női főszereplő: MUCI!!!!!!!

Részletek itt! És itt!!!

:))))))))))))))))))))

Fehér korszakom újabb kedvence a csodás csempe a Margit-híd budai hídfőjénél. Tetszik, hogy olyan, mint a földalattié, csak zöldben.

A távirattal és a képeslapokkal együtt a bélyeg műfaja is kiveszőben van - pedig milyen elképesztően szépek tudnak lenni ezek a színes, miniatűr papírcetlik! Nemrég előkerült a padlásról az én gyerekkori gyűjteményem, benne az egyetlen "valódi" albummal, amit anyai nagyapám testvérétől, Laci bácsitól kaptam anno. Laci bácsi nagy bélyeggyűjtő volt, és két egyforma, "magyar" feliratú, saját kézzel vonalazott és számozott (!) albumjának egyikét hagyományozta rám, amikor kisiskolásként bélyeggyűjtésbe kezdtem. Elképesztő egy album, benne van az egész történelem az első világháború "hadi segély" és a "Dél Visszatér" feliratú 1940-es daraboktól a Horthy-fiú gyászbélyegén át az ötéves tervet és Rákosit dicsőítő, majd az első metró elindulását megünneplő típusokig. Mikrotörténelem, mikroművészet, mikroméretű papírfecniken (betörő bácsik, figyelem: a gyűjteményt nem otthon tartjuk, és szakértők szerint egyébként is értéktelen!).

Ez most egy másik Szonja, nem az, akinél már jártunk, de nem kevésbé jó ízlésű ő sem. Sőt mi több: ez a legjobb lakás, ahol valaha jártam Pesten – már úgy értem, ahová azonnal be is költöznék. Óriási, napos, világos, jó elosztású, hatalmas terasz, tetőtér, panoráma – hibátlan. Szerencsére Szonjának (a képeken piros-fehérben) ízlése is van, úgyhogy a lakás valódi ékszerdoboz.

Akasztják a hóhért: ő, aki anno nekem írt először lakberendezés témáról az Elle Dekorba, és ő, aki az egyik leglátogatottabb ilyen témájú blogot írja, most önálló poszt témája lett:D

Nem török ételfotós-babérokra, de azért szeretném veletek megosztani pár új képemet, amit a Villa Bagatelle új ételeiről készítettünk. Hátha kedvet kaptok hozzájuk... A palacsinta eszméletlen: rizslisztből készül, tehát gluténmentes, házi málnalekvárral (ami amúgy is a gyengém), a T-bone steak 40 dkg (!), a lazacos-pezsgős reggeli tiszta Párizs, és persze minden zöldség és gyümölcs bio. Kötelességtudóan megkóstoltam mindent, és ezért pláne buzdítok rá mindenkit: menjetek a Bagatelle-be!

A low budget témáknál maradva itt ez a nejlonzacskó, aminek egyáltalán nem örülök, hogy két hete az erkélyünkkel szemközti fára akadt... de tagadhatatlanul van benne valami költői, ahogy cibálja a szél ebben az enyhe télben (igen, pont, mint az Amerikai szépségben). Eljátszottam a gondolattal, hogy a Nádas-analógia mentén minden reggel lefotózom, amíg le nem rohad onnan, de azért az esetek többségében egyszerűen kókadtan lóg, és az nem túl fotogén. No meg nem is vagyok túl türelmes típus, hogy kivárjam azt a néhány évtizedet.