:::Juci világa:::

Új borbár nyílt a Bazilikánál, fiatal magyar borászok nedűit kínálja, DiVino névre hallgat. Természetesen ott toporogtunk a soft openingen, sok-sok kis barátunkkal egyetemben, és persze kezünkben egy-egy pohárral (illetve pezsgősvödörrel, kinek mi, ugye:))). A hely nagyon jó lett, imádom ezt a matt fekete + natúr fenyőfa egyszerűséget, táblafesték, Flos csillárok, Ivanka betonpult – az egész a Sütő házaspár érdeme, akárcsak a szintén remek Drop Shop. S bár a közönség egyre kevésbé volt az én világom, ez az egyre több bornak köszönhetően egyre kevésbé zavart:) úgy biztos járunk mi még arra....

Sokan szidják ezt a bálnaszerű épületet, de nekem nagyon bejön. Őszintén szólva először azt hittem, hogy egy eredeti art deco műremekkel állunk szemben, ami nagyon hasonlít az újvidéki (valóban a harmincas években épült) Banovinára, sőt: szerintem még Petar Hektorovicra is:) úgyhogy nagyon meglepődtem, mire kiderítettem, hogy egy spanyol építésziroda műve a kilencvenes évek elejéről (ti se lepődjetek meg: valószínűleg ők sem szeretik annyira, mert a weboldalukon sem szerepel). Amúgy természetesen bevásárlóközpont.

Ez a kortárs művészeti múzeum Richard Meier alkotása, és egyszerűen minden szögből nagyon fotogén.

A Caixa Forum egy kortárs művészeti központ (madridi létesítményük a rozsdás-növényfalas hipermodern épület, amiről már írtam), számomra túl elvont kiállításokkal, de érdekes boltocskákkal és építészettel. Barcelonában egy régi, szecessziós textilgyárban kaptak helyet, ami önmagában inkább furcsa, mint esztétikus, bár az udvarok, folyósók terei és a zártsága némiképp egy kolostor kerengőire emlékeztet. Ugyanez a szakrális, kontemplatív hangulat jellemzi a tíz éve hozzáépített előcsarnokot és bejáratot, melyet a japán Arata Isozaki stúdiója készített. Gyönyörű, és mivel pontosan szemben van a Mies van der Rohe-féle Barcelona-pavilonnal (ami a modern építészet alfája és ómegája, és ami sajnos most éppen zárva volt), nem is kell messzire mennie annak, aki látni akarja.

És jöjjenek a pazar, lenyűgöző mozaikok! Legszívesebben az összeset végignéztem volna, végig a padokon, mert ugye a mozaikokért való rajongásom közismert. De sajnos a 40 fok, a proli tömeg és persze Dávid inkább arra vett rá, hogy tűnjünk innen.

Én nem vagyok egy Gaudí-fan, és irtózom a turistákból és szuvenírárusokból álló tömegtől is, de tagadhatatlan, hogy a Güell Parknak vannak szép részletei. Bár én inkább piacnak hívnám, mint parknak.