A low budget témáknál maradva itt ez a nejlonzacskó, aminek egyáltalán nem örülök, hogy két hete az erkélyünkkel szemközti fára akadt... de tagadhatatlanul van benne valami költői, ahogy cibálja a szél ebben az enyhe télben (igen, pont, mint az Amerikai szépségben). Eljátszottam a gondolattal, hogy a Nádas-analógia mentén minden reggel lefotózom, amíg le nem rohad onnan, de azért az esetek többségében egyszerűen kókadtan lóg, és az nem túl fotogén. No meg nem is vagyok túl türelmes típus, hogy kivárjam azt a néhány évtizedet.
