Ezzel adós voltam: nemrég tartották a Ludwig Múzeumban a Moholy-Nagy kiállítás megnyitóját. Magát a kiállítást nem sikerült megtekintenünk:D , legalábbis még nem (szeptemberig látható), de hadd mutassam meg nektek, milyen szépen prezentáltuk az egyik új ügyfelemet, a Hold and Hollo-t. Még több kép a Facebookon, lájkoljatok minket! Fotók: Bugár Máté (mert fotóznom sem sikerült, nyilván).
22 magnum palack pezsgő, 4 üveg vodka, megszámolhatatlanul sok bor, 1 kéz- és 2 lábsérülés (az egyik az enyém, nyilván), számos nem publikus részlet, valamint sok-sok másnapos fej és gyomor Tündéék búcsúbulijának mérlege. Asszem emlékezetes lett:D
Már tavaly is voltunk, azelőtt is, és azelőtt is Pünkösdkor a Káli-medencében. Még mindig csodálatos, még mindig az év egyik eddigi fénypontja, csak épp zsírmérgezésem van (a következőket ettem össze egymás után: zsíroskenyér, körözötteskenyér, sajtos-tejfölös lángos, libamáj zsírjában, húsleves, csirkepörkölt, túrósrétes, képviselőfánk)... de majdcsak lediétázom:)
Elsőnek jöjjön a komp!
Áronnak kiállítása nyílt a Bardoni Interieur-ben (Falk Miksa utca). Ha arra jártok, feltétlenül nézzétek meg, mert fekete falakon még jobban mutatnak a képei és az elképesztően gyönyörű art deco bútorokkal is nagyon-nagyon hatásosak! Július 10-ig látható.
A Pastrami egy szendvics, a Pastrami Étterem pedig Prokopp Dóra + férje (és még mások) vállalkozása az Amfiteátrumnál. Hamar népszerűvé vált, főleg a kocsival járók számára oly kiváló helyszínnek köszönhetően, és mert állítólag híresen családbarát. Nekem nincs kocsim, pláne nincs gyerekem, úgyhogy hidegen hagynak a remek parkolási lehetőségek, és nem okoz extázist az sem, hogy van gyerekülés - ami leginkább tetszik, az az óriási belmagasság és a betonfalak. És bár persze anyukaként biztos örülni fogok majd egyszer, hogy milyen óriási a pelenkázó a wc-ben, és hogy milyen szuper otthonos a hely, hogy nem lehet cigizni, hogy vannak újságok és szakácskönyvek (miénk egy se, irgumburgum), és hogy még különböző méretű tamponokból is szabadon válogathatok a mosdóban (komolyan), most még nem érdekel ez az egész, és a felszolgálók nyájasságától is kiráz a hideg. És mivel az étel se nyűgözött le soha a Pastramiban (ma voltam ott talán harmadszor), a rózsaszín padló + zöld székek színeitől hányok, a budaiaknak oly ideális helyszín pedig kissé kiesik az én útvonalaimból, jól nézzétek meg most a Pastrami étterem képeit, mert nem valószínű, hogy mostanában készítek újakat róla.
