A Pastrami egy szendvics, a Pastrami Étterem pedig Prokopp Dóra + férje (és még mások) vállalkozása az Amfiteátrumnál. Hamar népszerűvé vált, főleg a kocsival járók számára oly kiváló helyszínnek köszönhetően, és mert állítólag híresen családbarát. Nekem nincs kocsim, pláne nincs gyerekem, úgyhogy hidegen hagynak a remek parkolási lehetőségek, és nem okoz extázist az sem, hogy van gyerekülés - ami leginkább tetszik, az az óriási belmagasság és a betonfalak. És bár persze anyukaként biztos örülni fogok majd egyszer, hogy milyen óriási a pelenkázó a wc-ben, és hogy milyen szuper otthonos a hely, hogy nem lehet cigizni, hogy vannak újságok és szakácskönyvek (miénk egy se, irgumburgum), és hogy még különböző méretű tamponokból is szabadon válogathatok a mosdóban (komolyan), most még nem érdekel ez az egész, és a felszolgálók nyájasságától is kiráz a hideg. És mivel az étel se nyűgözött le soha a Pastramiban (ma voltam ott talán harmadszor), a rózsaszín padló + zöld székek színeitől hányok, a budaiaknak oly ideális helyszín pedig kissé kiesik az én útvonalaimból, jól nézzétek meg most a Pastrami étterem képeit, mert nem valószínű, hogy mostanában készítek újakat róla.