:::Juci világa:::

Dávid a világ legelismertebb plakáttervezői között ebben a cikkben!!! Impozáns névsor:)))

Az értékmegőrzésnek sokféle formája létezik: a néptánctól a családi receptek rendezgetéséig, a tárgygyűjtemények összeállításától a húsvéti locsolkodásig. A múlt megőrzésének, tiszteletének és továbbéltetésének számomra egyik legszimpatikusabb formája a műemlékvédelem, amely épületeket vagy épületrészleteket illetve más alkotásokat igyekszik megőrizni az utókor számára. Nagy kár, hogy a műemlékvédők oly gyakran nem jutnak tovább a jó szándéknál, hiszen hiába jön létre a védettség, az állagmegóvásra, felújításra legtöbbször nem marad pénz. A Várkert Bazár és a Balettintézet évek óta vár arra, hogy tisztázzák tulajdoni és felelősségi viszonyaikat, nem is beszélve a Belváros számos bérházáról (lsd. Kazinczy utcás poszt), hogy csak pesti példákat említsek.

Sajnos más országokban sem jobb a helyzet: Visen például (Horvátország, lásd Vis tag alatt) az olykor több száz éves épületek jó egyharmada elhagyatott, mert tulajdonosaik emigráltak, eltűntek, örököseik pedig lenyomozhatatlanok. Olaszországban (főleg a déli tartományokban) egész falvak néptelenedtek el a sok kivándorlási hullámban, és pusztulnak lassan, de biztosan el.

Egy ilyen faluban motorozott 1999-ben egy svéd milliomos, Daniele Kihlgren, és megdöbbentette, amit látott. Santo Stefano di Sessanio festői domboldalban megbújó, romantikus kis utcácskái gyakorlatilag néptelenek voltak, a házakat nem gondozta senki, az utak járhatatlanok voltak. Kihlgrent lenyűgözte a látvány, így hamarosan visszatért, és megvásárolt itt néhány házat. Az épületeket tökéletesen autentikus stílusban újíttatta fel, hagyományos anyagokat és bútorokat használt (egyébként olyan építészek bevonásával, mint pl. David Chipperfield), gyakorlatilag egy mini-skanzent létrehozva a Rómától egyébként alig 130 km-re található falucskában. Az így felújított házak egy része eladó, más részük szállodai szobaként funkcionál és minden luxussal ellátott (szobák 160 euró/éjtől, pazar fotók itt, weboldal itt), és még a 2009-es, egyébként egész Olaszországban itt a legerősebb földrengés sem tett benne jelentős károkat. Kihlgren hamarosan egy másik őrületesen szép délolasz városban: Materában is létrehozott egy hasonló szállodát (a jelenlévő rajongóknak plusz infó, hogy Materában forgatták Andu Il Rabdomante c. filmjét), amely szintén hasonló elvek alapján működik. "It’s about restoration – restoring honour" - mondja Kihlgren – akit az értékmegőrzés mellett nyilván némi jó üzleti érzék is motivál –, és én azt kívánom, bár Magyarországra is eljönne egyszer.

És ha már nagyot álmodunk: bár nekünk is lennének ilyen milliomosaink.

fotók innen.

Visen nem sok minden változik: a szupermarketet más lánc üzemelteti, az egyik középületet sárgára festették, nyílt egy drogéria - nagyjából ennyi. A házak többsége továbbra is elhagyatva áll, ha hiszitek, ha nem, még a szamár is ugyanoda van kikötve, ahová tavalyelőtt, sőt: a piros kisautó is ugyanott parkol. Csodálatos. Épp ezért már most elnézést kérek a vizuális önismétlésért, de ami szép, az szép:)

Bevallom, nem igazán érdekel a sport - viszont a mai Olimpiai Megnyitó igen. Amint korábban is írtam már, Danny Boyle tervezte meg, aki a Slumdog Millionaire és a Trainspotting rendezőjeként Anglia egyik legsikeresebb kortárs művészének számít - bár az tagadhatatlan, hogy nem a látványra, hanem a gondolatiságra szokta helyezni a hangsúlyt filmjeiben. Ennek ellenére, vagyis talán éppen ezért nem érdemes kihagyni az ünnepséget: 21:25-től adja az m1!

Rendkívül örvendetes, hogy egyre-másra nyílnak a jó, minőségi, tartalmas, nem drága ételeket áruló kis étkezdék a közvetlen környezetemben. Jó ideig a Thai Wok volt a mániám (sajnos elég lassú volt a kiszolgálás, és SENKI nem beszélt az üzletben magyarul, sőt: angolul sem – nem tudom, azóta mi a helyzet), aztán megnyílt a Leves., ami fotózhatatlanul kicsi, amiben laktatóak és nagyon finomak a levesek, amiben mindig sorba kell állni (és amit annak ellenére szeretek, hogy pofátlan nyúlásnak tartom az arculatát, méghozzá innen). Most pedig itt ez a cuki Halkakas a Veres Pálné utcában, igazi zsírtól csöpögő fish&chips-szel, sült pisztránggal, más finomságokkal, aranyos dekorral, szeretnivaló arculattal (tervező: Kiss János - Jamie:))). Nehéz így diétázni.

Mindenki azt kérdezi tőlem mindig, hogy "na mi a menő a világban, Juci?", hát megmondom, hogy szerintem mi, például:

1. cikcakkok

2. ikat, szőttes, batikolás, kilim és más hippis dolgok. Sőt, az egész délnyugat-amerika, és az indiánok és a cowboyok, hovatovább a trófeák is, ahogy Juci jó előre megmondta!

3. neonszínek

Ennyi mára, lukasóra, menjetek strandra.