Az értékmegőrzésnek sokféle formája létezik: a néptánctól a családi receptek rendezgetéséig, a tárgygyűjtemények összeállításától a húsvéti locsolkodásig. A múlt megőrzésének, tiszteletének és továbbéltetésének számomra egyik legszimpatikusabb formája a műemlékvédelem, amely épületeket vagy épületrészleteket illetve más alkotásokat igyekszik megőrizni az utókor számára. Nagy kár, hogy a műemlékvédők oly gyakran nem jutnak tovább a jó szándéknál, hiszen hiába jön létre a védettség, az állagmegóvásra, felújításra legtöbbször nem marad pénz. A Várkert Bazár és a Balettintézet évek óta vár arra, hogy tisztázzák tulajdoni és felelősségi viszonyaikat, nem is beszélve a Belváros számos bérházáról (lsd. Kazinczy utcás poszt), hogy csak pesti példákat említsek.
Sajnos más országokban sem jobb a helyzet: Visen például (Horvátország, lásd Vis tag alatt) az olykor több száz éves épületek jó egyharmada elhagyatott, mert tulajdonosaik emigráltak, eltűntek, örököseik pedig lenyomozhatatlanok. Olaszországban (főleg a déli tartományokban) egész falvak néptelenedtek el a sok kivándorlási hullámban, és pusztulnak lassan, de biztosan el.
Egy ilyen faluban motorozott 1999-ben egy svéd milliomos, Daniele Kihlgren, és megdöbbentette, amit látott. Santo Stefano di Sessanio festői domboldalban megbújó, romantikus kis utcácskái gyakorlatilag néptelenek voltak, a házakat nem gondozta senki, az utak járhatatlanok voltak. Kihlgrent lenyűgözte a látvány, így hamarosan visszatért, és megvásárolt itt néhány házat. Az épületeket tökéletesen autentikus stílusban újíttatta fel, hagyományos anyagokat és bútorokat használt (egyébként olyan építészek bevonásával, mint pl. David Chipperfield), gyakorlatilag egy mini-skanzent létrehozva a Rómától egyébként alig 130 km-re található falucskában. Az így felújított házak egy része eladó, más részük szállodai szobaként funkcionál és minden luxussal ellátott (szobák 160 euró/éjtől, pazar fotók itt, weboldal itt), és még a 2009-es, egyébként egész Olaszországban itt a legerősebb földrengés sem tett benne jelentős károkat. Kihlgren hamarosan egy másik őrületesen szép délolasz városban: Materában is létrehozott egy hasonló szállodát (a jelenlévő rajongóknak plusz infó, hogy Materában forgatták Andu Il Rabdomante c. filmjét), amely szintén hasonló elvek alapján működik. "It’s about restoration – restoring honour" - mondja Kihlgren – akit az értékmegőrzés mellett nyilván némi jó üzleti érzék is motivál –, és én azt kívánom, bár Magyarországra is eljönne egyszer.
És ha már nagyot álmodunk: bár nekünk is lennének ilyen milliomosaink.
fotók innen.
