Ezek a kedvenceim Visen: az elhagyott házak. Vannak olyanok, amelyeket az előző rendszer építtetett fel abszurd helyekre (például a mező közepére vagy egy útelágazáshoz), kultúrháznak meg ilyesminek, és vannak olyanok, amelyek már száz éve is álltak, és hiába vannak most festői helyen, kibogozhatatlan tulajdonviszonyaik miatt kihasználatlanul éktelenkednek. Vis városban számos több száz éves lakóházat is belep a gaz, nagyon romantikus, de nekem ezek a kicsit Kubát idéző, lepusztult szocialista emlékek tetszenek a legjobban, főleg a déli verőfényben, amiről mindig a De Chirico-képek jutnak eszembe.
