:::Juci világa:::

Tudom, hogy nem Jamie az első, aki megpróbálkozik az első élő adással az interneten, biztos vannak már sok ezren, akik ezt megcsinálták, de én még egyikük miatt se ültem le a számítógép elé. Well, ma megtettem, mert ma debütált Jamie Food Tube-jának élő műsora, amit imádtam! A műsorban Jamie négy-öt helyszín között pörög egy stúdióban, ugyanezt teszik a vendégei is, a téma pedig mi más lenne, mint a legtöbbet google-keresett étel: a csirke! Van pici ismeretterjesztés (pironkodó szerkesztőkkel), elhangzik pár egyszerű recept, a két kamera folyamatos mozgásától soha nem unatkozik a szem, a kommentelők között ajándékokat sorsolnak live (képzeljétek hogy Jamie hangosan bemondja a neveteket a tévében, ha ti nyertek! és dedikál is azonnal!), a vérprofi szereplőknek és stábnak köszönhetően pedig csak kapkodja a fejét az ember, annyi minden történik. Bónuszként pedig több alkalommal hangos nevetésben törtem ki - now that's what I call entertainment! A poénokat nem lövöm le, angolul jól tudók inkább nézzék végig a félórát itt, és iratkozzanak fel az újdonságokra, mert minden nap jönnek az új receptek, és gondolom hamarosan az újabb élő adás is. Bravo!

Hálás téma (szerepeltek is már): Budapest tele van olajfoltokkal, főleg ebben a latyakban, a színeik pedig káprázatosak.

1. Az olasz kéttannyelvű és az olasz bölcsészkar 5+5 éve után végre egyszer talán eljutok az Olasz Intézetbe - merthogy végre van egy olyan program, ami érdekel! Mégpedig az egyik legeslegnagyobb olasz designer, Vico Magistretti kiállítása, aki például olyan humoros, kedves és persze funkcionális darabokkal gazdagította tárgykultúránkat, mint az Eclisse lámpa (az Eclisse napfogyatkozást jelent - azért hívják így, mert a lámpabura mozgatásával változtatható a fényereje). Február 10-ig, infó (olaszul) itt.

2. Budapest látképek - az előző századfordulóról és a két háború közötti időszakból származó festmények kiállítása, a rendezőelv ezúttal a téma: az akkor még világvilágvárosnak számító, csodálatos Budapest. Kieselbach Galéria, február 9-ig, infó itt.

A K:antin a Katona József Színház felújított, multifunkcionális előtere, mely éppen a FUGA-val szemközt található. Nemcsak szimpla kávéházi büfé, hanem kiállítótér és boltocska is található benne, különlegessége pedig hogy állítólag (a színházi előadások szüneteit kivéve) csak kártyával lehet fizetni. Nekem nagyon tetszik, mert a Katona ilyenformán megújult portálja egy nyitott, transzparens, és a fiatalok számára is ismerős formanyelvet használó konstrukció lett, ami nagy eséllyel eléri azt, hogy a mi korosztályunk újra betegye a lábát egy kőszínházba. Mert a Molnár Bea által tervezett K:antin nem egyszerűen egy modern belső térrel rendelkező kávézó-előtér, hanem a színház arculatának szerves része, a színház névjegye is egyben, amely a benne játszott darabok szellemiségét, stílusát fordítja le vizuális elemekként az utca embere számára. Ha minden igaz, de majd megnézek egy Katona-darabot, és beszámolok...

Szégyen-gyalázat, de bizony én még nem jártam soha a budapesti építész-közélet egyik legfontosabb központjában, az 1909-ben épült Hermész-házban található FUGÁ-ban. Pedig számtalan a jó kiállítás, van könyvesbolt, sőt, most már rádió is! De mindennek eljön egyszer az ideje, arra jártam, benéztem, szerettem. Szemmel láthatólag az egész FUGA-t a lelkesedés élteti, de ennek ellenére, vagy talán éppen ezért egy igazi nyüzsgő szellemi műhely, ahol párhuzamosan fut több kiállítás (le kell menni az alagsorba, ahol néha rémisztően közelinek tűnik az épp elzúgó metró), ahol bele lehet lapozni a szaklapokba és számos magyar ill. külföldi szakkönyvbe (ezek presze mind megvásárolhatók), ahol minden sarokban szorgoskodik néhány egyetemista, és ahol összeráncolt homlokok és világmegváltó beszélgetésekből kiszivárgó mondatok jelzik, hogy itt bizony értelmes emberek dolgoznak. Csodálatosan inspiratív és megnyugtató hely!

Alvó szegek a jéghideg homokban.

Plakátmagányban ázó éjjelek.

Égve hagytad a folyosón a villanyt.

Ma ontják véremet.

(Pilinszky)

Párisi udvar volt, van, és reméljük lesz is (jelenleg úgy nézem, nem lehet bemenni). Érdekesség a Petőfi Sándor utcai bejáratnál látható két tábla (az Arthur felirat fölött, ha arra jártok, nézzétek meg), alig olvashatóak, de a telefonszámok még hatjegyűek rajtuk, és a teret is Felszabadulás térnek hívják még (1992-ben keresztelték át Ferenciek terére).

Tudom, unalmas nektek... lehet, hogy egy 365 projektet kellett volna elindítanom (pl. a következő címmel: Juciland - 365 shots in 365 days), ahogy Orsi tette, de ahhoz nem hiszem, hogy lenne kitartásom:) úgyhogy ki kell várnotok, míg elmúlik az új formátum okozta eufória!

Amikor először írtam a Negatív Varietéről, még nem láttam az előadást - azóta viszont igen! És éppen ezért mindenkinek nagyon ajánlom, mert látványos, mert humoros, mert igénybe veszi az ember képzelőerejét, mert Zságer Balázs írta a zenéjét, mert valóban a modern életről szól, mert tele van átlókkal, mert... nem is folytatom, nézzétek meg mindenképpen! Hamarosan lesz néhány újabb előadás, figyeljétek a társulat FB-oldalát!!!