:::Juci világa:::

Az áruház többi részével ellentétben itt nem a szuperluxus dominál: a számtalan elérhető stílusú dísz között bőven akadnak két eurós csodák is (kicsi csodák, de csodák. Ja és persze egyenként ennyi az áruk. Szóval egy méretesebb karácsonyfa, hát igen, arra simán fel lehet aggatni egy kisebb vagyont). Idén valamiért a dzsungelláz dominál a választékban, ami ugyan üdítő ellenpont a sok rettenetesen unalmas arany, piros és ezüst gömb között, de azért egyben elég bizarr is (elképzeltem egy vizilovakkal dekorált ünnepet). Mindegy, az oroszlán cuki.

Ez a legszebb áruház Párizsban, egyszerűen - nincs rá jobb szó - sikkes, olyan kompakt és elegáns, mint egy Chanel-táska - nem véletlenül: a látványt meghatározó mozgólépcsőrendszert Andrée Putman tervezte, az a nemrég elhunyt belsőépítész-díva, aki az art deco elemekkel tűzdelt francia elegancia legeslegnagyszerűbb képviselője volt.

A Bon Marché kisebb, mint a másik két párizsi nagyáruház: a Lafayette és a Printemps, illetve ezekkel ellentétben (melyek egymás mellett monstrumoskodnak az egyik pesti jobb parti boulevard-on) a Bon Marché Budán, vagyis a Szajna bal partján található. Nem véletlen tehát, hogy ez a legexkluzívabb, legelegánsabb, legdrágább... Itt aztán nem talál kérem olyan streetwear márkákat, mint a G-Star! Itt nem tapossák egymást a távol-keleti vásárlók, ez nekik túl kifinomult! Itt csakis a luxus elérhető! Saját, vastagpapíros játékkatalógus-újság (majd azt is megmutatom), álomszerű kirakatok, visszafogott, ámde egységes karácsonyi arculat, mely a kirakatoktól a reklámfilmig és a belső tér dekorációjáig mindenütt visszaköszön. Mindjárt mutatom a karácsonyfadísz-osztályt, és a Bon Marché-hoz tartozó, külön komplexumban bejárható La Grande Épicerie-t (azaz a delikátesz-részleget) is, csak ha netán eddig lett volna bármi kétségetek afelől, hogy Párizs a világ egyik legjobb helye...

Igen, Párizsban már november 6-án karácsonyi puccparádéba van öltöztetve a legtöbb kirakat (sajnos nem mind, így pl. a tavalyi katarzisélményt szolgáltató Hermés éppen átrendezés alatt volt, brühühü), legalábbis a nagyáruházakban. Egy hét Párizs után nem igazán ér fanyalogni, és persze lehet hogy a november eleje picikét talán tényleg túl korai, ennek ellenére én számítottam néhány szupermenő kirakatra, és most kicsit csalódott vagyok, mert ilyenből nem volt egy sem. Az egyetlen említésreméltó és a kirakatrendezésnél kicsit nagyobb projektnek tűnő élményem a Lafayette kirakatrendszere volt, melyet gondolom már tavaly ilyenkor lefoglalt csilliárdokért a Prada, hogy aztán a nyár derekán izzadó homlokú geek-ek programozhassák a sok-sok külön-külön mozgó, Prada-öves kis macit, a divatranglétra legalsó fokán helyet foglaló stylistasszisztensek pedig babaruhákat gombostűzgethessenek a szőrös kis modellek hátán, legkésőbb októberben. A Lafayette mindazonáltal profi: a mozgó kirakatok előtt dobogóra állhatnak a gyerekek, és az egész valahogy tényleg nagyon kedves, nem olyan nagyon ordítóan közönségesen akarja ránktukmálni Miuccia legújabb cipő- és táskacsodáit (csak egy kicsit). A videó, hát, nem túl profi, de talán átjön a lényeg.

A párizsi bolhapiac tulajdonképpen piacok bonyolult rendszere, melyeket esélyed sincs egy nap alatt végigjárni. Mi is megelégedtünk tehát a vintage részleg egy szeletével, amelytől azért kicsit többet vártam - de lehet, hogy csak túl későn jöttünk, túl hideg volt, és túl kevés sort jártunk végig, és lehet, hogy legközelebb megnézem azt a részt is, ahol az Ecserihez hasonló, oxigénjellegű dolgokat árulják, ott biztos találnék vásárfiát:)

A legerősebb sokk, ami a Printemps áruházban ért - úgy értem, közvetlenül a több árkategóriában elérhető (alap, spa, pelenkázós, luxury) mosdóhasználaton túl, melyből az alap is 1,5 euróba kerül - az ez a babatrió volt. Kicsit bánom, hogy nem vettünk legalább egyet meg közülük... most lehetne otthon egy darabka popkultúrám, David Bowie, Makidzseki vagy Karl Lagerfeld formában.