:::Juci világa:::

Több más üzlet mellett a Pointzero (1025 Budapest, Szépvölgyi út 92/g, tel.: 202-4248) is nyári vásárt tart. Olyan cégek termékeit árazták le, mint a Vitra, Magis, Belux vagy a Gaia&Gino, tehát mindenképp érdemes körülnézni, ha egy kis designra vágytok magatok körül... Bővebb infó itt.

Nádas Péter Saját halál c. művében úgy (is) érzékelteti a múló időt, hogy minden nap lefényképezi a házuk előtt álló körtefát, majd a fotót a megfelelő szövegrész mellé illeszti. Egy Noah nevű srác hat éven át minden reggel saját magát fotózta, és a képeket egymás után sorolva, hat percbe sűrítette az eltelt időszakot. Marcel Proustnál az egész gyermekkor felidéződik egyetlen falat madeleine sütitől (Az eltűnt idő nyomában c. regényfolyamában, természetesen). Ferdinand Hodler úgy próbálta megállítani a pusztító időt, hogy heteken át minden reggel kétségbeesetten lerajzolta haldokló szerelmét (a képek a Szépműben is láthatóak voltak, nagyon megrázó sorozat).

Egy John Cage nevű amerikai zeneszerző pedig megalkotta a világ leghosszabb zeneszámát, melyet nem kevesebb, mint 639 évig tart lejátszani - soha nem fogja tehát senki egyben hallani, sőt, még dallamot felfedezni is igen nehéz lesz benne. Mivel az Organ2/ASLSP című darab orgonára íródott (pontosabban eredetileg zongorára, később írta át a szerző), egy orgonagyártásáról híres német városka, Halberstadt úgy döntött, belevág a projektbe. A művet 2001-ben kezdték játszani, idén már a hatodik hangjegynél tartanak:-DDD. Minden hangjegy-lejátszás hatalmas esemény, több ezren gyűlnek rá össze a nagyvilágból (zseniális pr-húzás a városka vezetői részéről amúgy). Nem vagytok tehát semmiről lemaradva, nyugodtan ütemezzétek be Halberstadtot a nyugdíjas éveitekre, addig is itt lehet többet megtudni az egyedülálló kezdeményezésről. Bravó!

Szerintem tényleg nagyon jó lapszám lett, őszi trendelőzetessel és tényleg hasznos narancsbőr- és alakformáló tippekkel.... Itt lehet átlapozni! 

VI. kerület, Teréz-templom hátulról (Király utca - Hegedű utca sarok). Pest jellegzetes hajléktalanok-graffiti-hajléktalanok szentháromsága.

Keserédes történet a Hungária fürdőé, és még most, így a végefelé is egyik szemem sír, a másik nevet.

Volt egyszer egy hatalmas, fél háztömbös fürdő a Dohány utca Klauzál és Nyár utca közötti részén, ami az 1800-as évek második felétől kezdve szolgálta a tömegeket. Volt benne puccosabb rész és népfürdő is (itt mosakodtak fürdőszoba híján a pestiek), 1500 fürdőkabin, divatszalon, minden, ami kell. Az új évszázad első éveiben az egyik, leromlott szárny helyére egy elegáns, szecessziós központi épületet is felhúztak Ágoston Emil tervei alapján. A pazar homlokzat mögött óriási uszoda volt, elhúzható tetővel, hogy jó idő esetén szabad levegő alatt úszkálhassanak a szerencsések (további infó a fürdő történetéről itt).

A húszas évektől az épületet kevésbé tudták kihasználni. Az egyik sarkán megnyílt a Continental szálló, a népfürdőt lebontották, a medence csarnokát pedig moziként majd színházként hasznosították. Jött az államosítás, és az épület olyannyira lepusztult, hogy 1970-ben az egészet bezárták.

Eltelt harminc év, a pesti gettóban (is) megjelentek az ingatlanspekulánsok. A Hungária fürdőre is sokaknak fájt a foga, le is bontották volna (az akkori tulajdonos állítólag arra gyúrt, hogy az épület majd magától összedől, és hát, akkor nincs mit tenni, el kell dózerolni a romokat, és fel kell húzni egy szép, modern lakóparkot a helyén), de nagyrészt Ráday Mihálynak köszönhetően, akit egyébként is nagyon nagyra becsülök, 2005-ben műemlékké nyilvánították a tömböt.

Aztán csend.

Mígnem a minap arra nem fordult egy taxi, amiből én döbbenten láttam, hogy az egész újjáépítve, kiglancolva, tele emberekkel és Tom Dixon lámpákkal csillog-villog. Csak én maradtam le, vagy ti sem tudtátok, hogy nemhogy elkezdték, már be is fejezték a felújítást?

Egy szó, mint száz, néhány nap múlva bejárhattam az épületet. A jordániai tulajdonos pont annyit tett, amennyit kellett a műemlék-megóvás tekintetében, semmi többet. Felújíttatta, restauráltatta, amit kötelező volt, a többit pedig nem kevesebb, mint 5 különböző belsőépítész-csapattal férceltette össze. Az eredmény ennek megfelelően igen vegyes. A valahai központi csarnok tere ma is lenyűgöző, és csodálatos a homlokzat, a vörösréz kapu. Az anyaghasználat, az anyagtársítások, a terek kezelése (főleg a szobákban) azonban nagyon középszerű és átlagos (megjegyzem, a látványterveken még egészen más a helyzet).

Lehetett volna a Hungária az új Gresham vagy New York, de nem. Igényes, minőségi luxusszálloda helyett a Continental Hotel Zara (1074 Budapest, Dohány u. 42-44.) csak egy újabb modern, négycsillagos hotel Budapest szívében. Ami persze nem baj, de a büszkeségre nem ad okot. Legalábbis nekünk nem, a tulaj számára minden bizonnyal - gyanítom, hogy ezért lóg Budapest-látkép helyett egy Jeruzsálemet ábrázoló festmény a recepció fölött.

Egy újabb pillanatkép a MÁV haldoklásából: július, péntek, déli egy óra, 36 fok. Tömegek próbálnak lejutni a Balatonra, a Velencei-tóra, a telekre, Tamásiba ugyebár. Környezet- és pénztárcakímélő módon, gyorsan, hatékonyan, elkerülve a dugókat.

A MÁV Déli pályaudvarán áramkimaradás miatt nem működik a vizuális utastájékoztató rendszer.

Értsd: senkinek fogalma sincs, mi honnan és hánykor indul. Vizet osztanak, tanácstalankodnak, néha bemondják a hangosbemondóba, hogy melyik vonat honnan megy. Nem is értem, hogyhogy pontosan volt képes indulni bármi is, de ez történt. A MÁV-ot a csoda tartja össze.

Én amúgy is jól bírom az extrém meleget, de ezekben a rucikban még jobban bírnám:)))