Keserédes történet a Hungária fürdőé, és még most, így a végefelé is egyik szemem sír, a másik nevet.
Volt egyszer egy hatalmas, fél háztömbös fürdő a Dohány utca Klauzál és Nyár utca közötti részén, ami az 1800-as évek második felétől kezdve szolgálta a tömegeket. Volt benne puccosabb rész és népfürdő is (itt mosakodtak fürdőszoba híján a pestiek), 1500 fürdőkabin, divatszalon, minden, ami kell. Az új évszázad első éveiben az egyik, leromlott szárny helyére egy elegáns, szecessziós központi épületet is felhúztak Ágoston Emil tervei alapján. A pazar homlokzat mögött óriási uszoda volt, elhúzható tetővel, hogy jó idő esetén szabad levegő alatt úszkálhassanak a szerencsések (további infó a fürdő történetéről itt).
A húszas évektől az épületet kevésbé tudták kihasználni. Az egyik sarkán megnyílt a Continental szálló, a népfürdőt lebontották, a medence csarnokát pedig moziként majd színházként hasznosították. Jött az államosítás, és az épület olyannyira lepusztult, hogy 1970-ben az egészet bezárták.
Eltelt harminc év, a pesti gettóban (is) megjelentek az ingatlanspekulánsok. A Hungária fürdőre is sokaknak fájt a foga, le is bontották volna (az akkori tulajdonos állítólag arra gyúrt, hogy az épület majd magától összedől, és hát, akkor nincs mit tenni, el kell dózerolni a romokat, és fel kell húzni egy szép, modern lakóparkot a helyén), de nagyrészt Ráday Mihálynak köszönhetően, akit egyébként is nagyon nagyra becsülök, 2005-ben műemlékké nyilvánították a tömböt.
Aztán csend.
Mígnem a minap arra nem fordult egy taxi, amiből én döbbenten láttam, hogy az egész újjáépítve, kiglancolva, tele emberekkel és Tom Dixon lámpákkal csillog-villog. Csak én maradtam le, vagy ti sem tudtátok, hogy nemhogy elkezdték, már be is fejezték a felújítást?
Egy szó, mint száz, néhány nap múlva bejárhattam az épületet. A jordániai tulajdonos pont annyit tett, amennyit kellett a műemlék-megóvás tekintetében, semmi többet. Felújíttatta, restauráltatta, amit kötelező volt, a többit pedig nem kevesebb, mint 5 különböző belsőépítész-csapattal férceltette össze. Az eredmény ennek megfelelően igen vegyes. A valahai központi csarnok tere ma is lenyűgöző, és csodálatos a homlokzat, a vörösréz kapu. Az anyaghasználat, az anyagtársítások, a terek kezelése (főleg a szobákban) azonban nagyon középszerű és átlagos (megjegyzem, a látványterveken még egészen más a helyzet).
Lehetett volna a Hungária az új Gresham vagy New York, de nem. Igényes, minőségi luxusszálloda helyett a Continental Hotel Zara (1074 Budapest, Dohány u. 42-44.) csak egy újabb modern, négycsillagos hotel Budapest szívében. Ami persze nem baj, de a büszkeségre nem ad okot. Legalábbis nekünk nem, a tulaj számára minden bizonnyal - gyanítom, hogy ezért lóg Budapest-látkép helyett egy Jeruzsálemet ábrázoló festmény a recepció fölött.
