:::Juci világa:::

Nem, nem én vagyok túl lelkes: ez a neve annak a híres kávéfőzőgépnek, melynek időről időre újabb és újabb változatával rukkol elő az Illy. Az ikonikus tárgy legújabb, X7 névre keresztelt verziója most egy hétig itt vendégeskedett az irodában. Kapszulákkal működik, és nagyon jó, igazi erős olasz eszpresszót főz. Ami a formatervezését illeti, nagyon megosztó: van, aki nagyon utálja, van, akinek nagyon tetszik. Ez az áramvonalas design, ami a régi Streamline irányzatra hajaz, a harmincas években lett nagyon népszerű, eleinte a haladást, a jövőbe vetett hitet szimbolizálta (itt lehet többet olvasni az irányzatról, és itt annak legismertebb képviselőjéről, a polihisztor Raymond Loewyről – neki köszönhetjük egyébként többek között a Lucky Strike és a Shell logóját). Ez a stílus nekem mindig is nagyon-nagyon bejött, most is – bírnám, ha lenne otthon egy ilyen kávéfőzőm, bár még mindig jobban tetszik az eredeti, darált kávéval működő FrancisFrancis, az x1. Egyáltalán nem finom utalásféleképpen, hanem inkább ajándékötletként mondom, hogy érdemes megnézni a hazai forgalmazó webshopját, mert tényleg egy csomó jó dolog van náluk! A fotókért sorry - az irodánk, bár egy jó kis loft, elég rendetlen.

Nánási Pali műtermében ezúttal Harcsa Veronika énekesnőt fotóztuk, nagyon szép lesz! majd a decemberi Flairben megnézhetitek.

Megnéztük magunknak az A38 új csatolmányát, ezt a hófehér kockát. Én azt hittem, hogy egy legalább akkora koncerttermet kap a hajó, mint az eddigi, de nem: a kocka inkább művészeti központ lesz. Most a galéria nyílt meg, nemsokára pedig átadják a felső szintjén lévő irodákat is (ezekben állítólag stúdiók lesznek). A nyitóbuli nem volt túl izgi, de a kiállítótér tényleg extra gyönyörű: hófehér, a fala végig üveg és a Dunára néz.

Az Országos Színész Nyugdíjegyesületről leginkább a felejthetetlen Gobbi Hilda kapcsán hallhatott, aki hallott: a színésznő-óriás volt ugyanis az, aki a negyvenes évek végén, fellázadva a megalázó nyugdíjak miatt, gyűjtést rendezett a kiöregedett színészek javára. Nem véletlenül tette ezt: az új rendszer ugyanis ellehetetlenítette az addig virágzó Színészegyletet, amely többek között a nyugdíjba vonuló színészekről is gondoskodott. A Gobbi Hilda polgári engedetlenségének köszönhetően megszületett Jászai Mari Színészotthon ma is működik, gyaníthatóan ugyanazon bútorok között, amiket anno Latabár Kálmán, Bajor Gizi és Honthy Hanna adományoztak az egykori nyilvánosházból átalakított intézménynek.

A háború előtt persze több színészotthon is volt Pesten, az egyik például a IX. Kinizsi u. 16-ban (a Ráday mellett). Az épületet kimondottan erre a célra emelték, és relief-et is készíttettek rá Galaskó Gyula kerámiaművésszel. Az épület már rég lakóház, de a relief még ott van, szerencsére, mindig megcsodálom, gyönyörű.

Már írtam egyszer Jade-ről és Tomról, nálunk voltunk tegnap (Jade és Tom ugyanis létrehozott egy alapítványt, melynek Dávid csinálta az arculatát, így ismertük meg őket). Az alapítvány rezidens művészeket fogad: ez azt jelenti, hogy jön egy alkotó külföldről, itt él néhány hétig, inspirálódik, majd a budapesti élményeit műalkotásokká formálja. A Blood Mountain első rezidens művésze Diango Hernández, aki főként a bolhapiacokon szedte össze műtárgyai alapanyagát: régi bútorok darabjait, bélyegeket, egyebet. Tőlem elég távol áll a konceptuális művészet, mint irányzat (asszem ehhez túl felszínes vagyok), de néha ilyet is látni kell. Akit érdekel, január 30-ig megnézheti Diango alkotásait (bejelentkezés után).

Amiért pedig a Hephaistosban voltunk: itt járt a Designers Guild márka egyik képviselője, aki személyesen mutatta be nekünk a szebbnél szebb anyagokat. Katarzis, szín- és mintaorgia, megint.

Már írtam a Hephaistosról korábban, és már akkor is jeleztem, hogy a csodák az emeleten folytatódnak. Na hát itt az emelet, a maga teljes tobzódásában. Szerintem több száz tapéta- és textilkönyv, több ezer fantasztikus mintával, a legjobb gyártóktól. Akinek van néhány szabad órája és inspirálódni vágyik, netán lakásfelújít és unja már az egyszínűséget, annak kötelező célpont (a földszint amúgy nagyon jó ajándéklelőhely, dísztárgyakkal, gyertyákkal, satöbbi). Alább egy szubjektív szelekció csak tapétákból, a teljesség igényére még csak gondolni sem merve.

Lemaradt: 

December 2-5.: Antik Enteriőr a Néprajzi Múzeumban. Ékszerek, bútorok, festmények, szobrok, ezer minden más.