:::Juci világa:::

Amikor a Szabadsajtó út – Kossuth Lajos utca – Rákóczi út még nem hatsávos autópálya volt, hanem voltak rajta fák, zebrák, gyalogosok és villamosok (volt ilyen, tessék csak megnézni a Fortepan-on), akkor még színvonalas szállodákat is emeltek itt. Például a Palace Szállót (ma Novotel), Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján, melyet néhány éve teljesen felújítottak. A csodálatos, szecessziós, kerámiadíszítésekkel teli épület éppen idén százéves, de ahhoz képest jól tartja magát: ritka az ilyen jó állapotú műemlék Pesten!

Dávid múlt héten Párizsban járt a Gourmand World Cookbook Awards díjátadóján (másodikak lettünk a Segal könyvvel:)))) bővebb infó a Fb-on). Az onnan hozott, több kiló sajtra, pástétomra és jó borokra áthívtuk a Baráth-családot, én pedig stilszerűen chocolat mousse-t, créme brulée-t, illetve a Krea-installáción felbuzdulva vicces (vagy legalábbis annak szánt) terítőt rittyentettem a vacsi alá. A créme brulée sajnos olyan gyorsan elfogyott, hogy Áron kezéből ki kellett szednem az utolsó falatot, hogy lefényképezhessem – látjátok, mi mindenre vagyok képes értetek:) És igen, stilszerűen csíkosba öltöztem az alkalomra, amint az az első képen részben látszik is.

Ha vannak a világon repülőgépszámláló őrültek, a Párizs alatti katakombákban bulizó fiatalok,  régi Ikarusokért rajongó tömegek, olyanok, akik szerint Elvis él (több csoportjuk is van a Facebookon), esetleg olyanok, akik fanatikusan fotózzák a műemlékeket, miért lennénk meglepődve azon, hogy valaki blogot indít a budapesti aluljárókról? Számomra a vasárnap csúcspontja volt az aluljáró blog felfedezése. Jó fotók, alapos dokumentációk, hibátlan helyesírás, részletes adatbázis – hogy magányos harcos-e a szerző, vagy egy újabb, számomra eddig láthatatlan rend tagja, nem is fontos.Like!

Nagyon szeretnék egyszer elmenni New Yorkba, úgy képzelem, ott kizárólag ilyen csodabogarak élnek, mint a csokoládékészítéssel foglalkozó Mast fivérek:D (angolul jól tudok feltétlenül nézzék végig a kisfilmet, és csekkolják a filmet készítő The Scout oldalát is! A téma amúgy a Stilblogon hevert, bár Dávid állítja hogy már régebben átküldte nekem a fiúkról szóló linket).

Azé' régen tudtak ám valamit az építészek. Nézzétek hogy csillog, imádom.

Ha van hazai vállalkozás, ami designnal foglalkozik, életképes, zseniális és a nemzetközi piacon is megállja a helyét, hát az Ivanka biztosan az. Egyik legjobb termékük a Flaszter, ami tulajdonképpen kültéri burkolat (meglepő módon betonból), és amely tetszőleges színekben gyártható. A Code.Decode standján színátmeneteket varázsoltak belőle, szerintem fantasztikus. Ivankaékról már sokszor írtam, dolgoztak nekünk a Segal-könyvben, a Villa Bagatelle-ben is van munkájuk, hiperkreatívak (és jó fejek), úgyhogy nézzétek meg a korábbi posztokat is!

Meglepő módon, illetve a tavalyi és tavalyelőtti felhozatalhoz képest, egész jó a Lakástrend (persze tekintsünk el attól, hogy továbbra sem képezi le semmilyen szinten a világban zajló lakberendezési és designtrendeket, illetve hogy designbútorok csak mutatóban vannak, és bizony fájó a hiányuk). A standok többsége esztétikus, letisztult, nem túl gagyi, szóval aki a hétvégén hajlandó 1800 Ft/fő összeget áldozni arra, hogy képbe kerüljön a hazai lakberendezési piac állapotával, egy kellemes látleletet vehet róla a Műcsarnokban. Sokatmondóan hiányoznak a nagy designüzletek (Ligne Roset, Pointzero, Mobili Mania, Baltex Home – csak a Code van jelen), nincs már kilépőajándék, sőt: a catering is igen szegényes volt a megnyitón, alig volt lakberes újságíró, belsőépítész és lakberendező se sok, de ez van. A Tanú c. film hőse, Pelikán szavaival élve: olyan ez, mint a magyar narancs – kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk.

Személyes kedvencem a falon látható kék patchwork-szőnyeg (Kilim, 450 000 Ft), a vintage stand (a szőnyeges kép alatt), Szőke Gábor Miklós óriási trónja az ürességtől kongó apszisban, illetve a lekerekített sarkú, diófából készült komód (Bánhalmi Gábor alkotása, a hangfalak fölötti képen), valamint az Ivanka flaszter, de erről külön írok majd.