Meglepő módon, illetve a tavalyi és tavalyelőtti felhozatalhoz képest, egész jó a Lakástrend (persze tekintsünk el attól, hogy továbbra sem képezi le semmilyen szinten a világban zajló lakberendezési és designtrendeket, illetve hogy designbútorok csak mutatóban vannak, és bizony fájó a hiányuk). A standok többsége esztétikus, letisztult, nem túl gagyi, szóval aki a hétvégén hajlandó 1800 Ft/fő összeget áldozni arra, hogy képbe kerüljön a hazai lakberendezési piac állapotával, egy kellemes látleletet vehet róla a Műcsarnokban. Sokatmondóan hiányoznak a nagy designüzletek (Ligne Roset, Pointzero, Mobili Mania, Baltex Home – csak a Code van jelen), nincs már kilépőajándék, sőt: a catering is igen szegényes volt a megnyitón, alig volt lakberes újságíró, belsőépítész és lakberendező se sok, de ez van. A Tanú c. film hőse, Pelikán szavaival élve: olyan ez, mint a magyar narancs – kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk.

Személyes kedvencem a falon látható kék patchwork-szőnyeg (Kilim, 450 000 Ft), a vintage stand (a szőnyeges kép alatt), Szőke Gábor Miklós óriási trónja az ürességtől kongó apszisban, illetve a lekerekített sarkú, diófából készült komód (Bánhalmi Gábor alkotása, a hangfalak fölötti képen), valamint az Ivanka flaszter, de erről külön írok majd.