Ez az egyik kedvenc képem. Kb. 2004-ben készítettem Párizsban, a 2.1 megapixeles (HAHAHA) fényképezőgépemmel, a Bon Marché áruház felső szintjén készülő installáció berendezése közben. Azóta volt ez a háttérkép a laptopomon, de mivel a laptopom jelenleg végelgyengülésben szenved (és a Bon Marchét is átépítették azóta), átmentettem ide, hátha titeket is megérint. Imádom, ahogy a baba sztoikus nyugalommal szemléli az alatta uralkodó káoszt, és hogy inkább a felhőkbe dugott fejjel ábrándozik.
Ti sem hallottatok még róla, ugye? Pedig a Salkaházi Sára park egyike azon szép új fejlesztéseknek, melyeket a 9. kerület rehabilitáció alatti részében tapasztalhatunk meg. Aki még mindig fél arra járni, annak elárulom, hogy a "város pereme" ma már nagyon vegyes képet mutat. Az új építésű házak és parkok kisgyermekes anyukákkal, rendes népekkel vannak tele, de a tőszomszédságukban álló, egy-két szintes, földudvaros, romos bérházak kapui tárva-nyitva vannak, ott ül és szotyizik a küszöbükön a mezítlábas, koszos népség. A diszkontban simán nekimegy a bolti tolvajnak az eladólány, miután amaz lek*rvázta, az utcán zoknival és stilfűrésszel járkálnak a házalók, a török gyrosos mellett kínai ruhaboltok vannak (egyébként is mindenhol sok a kínai, indiai/pakisztáni és török), az utcánk végén pedig már két éve vár használatba vételi engedélyére a Mill Lofts, csillagászati négyzetméterárakkal. És sajnos a félelem is jogos, mert a közbiztonság továbbra sem az igazi.
A Salkaházi Sára park egy, a II. világháborúban zsidókat mentő szociális munkásról kapta a nevét, de a szobor az 56-os hős, Angyal István és társai emlékéül állíttatott (alkotó: Szórádi Zsigmond). Ottjártamkor nem volt benne senki. Kicsit olyan is volt, mint egy temető.
Megvan a Goldenblog végeredmény: 14. lettem a fotóblogok között, ami 113-ból szép eredmény szerintem:) Egyáltalán nem fáj, hogy nem nyertem, de szerintem nevetséges, hogy egy ilyen kategóriában, ami aztán igazán építhetne a saját tartalomra, egy olyan blog nyer, ami más oldalakról lopja veszi át az anyagot. Azt is furcsállom, hogy profik oldalai, pl. gyerek- és esküvői fotósok szerepelhetnek egy ilyen versenyben, mert ezek egyszerű reklámok, és nem egyeznek a műfaj eredeti lényegével, mely szerint a blog valójában internetes napló vagy egy témát feldolgozó képgyűjtemény. Persze sok furcsaság volt még itt, kezdve a megalázó nyereményekkel (internet-előfizetés:D bloggereknek!) és a kizárólag 3D-rendereket (tehát nem fotókat) közlő bloggal, folytatva azzal, hogy csak Facebook-azonosítóval lehetett szavazni... na mindegy, nagyon köszönöm mindenkinek, aki rám szavazott, örüljetek a kategóriába valóban illő, jó blogoknak (Vizsla alvópózok, Altomán, 28 mm, Ablaknapló, Agnes, Best of semmi, Kjedx365 – csak ötvenig néztem, nem bírtam tovább, bocs) és ígérem, többet nem kérek ilyen szívességet tőletek:))))
Csók mindenkinek!
Az egész hónapban tartó (én-)ünnepléssorozat részeként volt egy kis buli, ahol újabb csodás oxigénekkel gazdagodtam a strasszos táskatartótól a cseresznyés gumicukor-fülbevalón át, a foszforeszkáló mini-madonnán és telefondíszen keresztül a madaras mécsestartókig és szoborig, aranyhalas legyezőig, doboznyi csokoládéig, és így tovább. Íme!
Van valahol Kaliforniában egy kis öböl, ahová évtizedekig hordták a környékbeliek a szemetet. A használt hűtők, autóroncsok, bútorok szétrohadtak a vízben (meg elhordták a szegények, gondolom), de az üvegpalackokkal nem bírt el a természet. A sok-sok év alatt azonban a hullámok simává csiszolták a szilánkokat, és így létrejött egy strand, üvegcserepekből – bár a fürdés errefelé erősen ellenjavallt. A Glass Beach a fogyasztói társadalom szomorú, mégis gyönyörű mellékterméke, egy mementó a pazarló korunkról. További infó itt, képek innen.
Ha pedig ennél még szebb üvegdarabkákra vágysz, irány a Mosaico+ vagy a Sicis weboldala. Előbbinél saját konfigurációdat is összeállíthatod a meseszép kockáikból.
Szonikával meg is szerveztük azonnal az első garázsszéli shoppingpartit: október 1-én szeretettel várunk mindenkit a XV. Klapka Gy. u. 137-ben, 13-18 óra között, rengeteg, számunkra már feleslegessé vált, másnak talán még hasznos kacattal oxigénnel. Lesznek ruhák, újságok, háztartási eszközök, ékszerek, mind bagóért, és legalább személyesen is megismerkedhetünk! Részletek a Facebookon!
