Ti sem hallottatok még róla, ugye? Pedig a Salkaházi Sára park egyike azon szép új fejlesztéseknek, melyeket a 9. kerület rehabilitáció alatti részében tapasztalhatunk meg. Aki még mindig fél arra járni, annak elárulom, hogy a "város pereme" ma már nagyon vegyes képet mutat. Az új építésű házak és parkok kisgyermekes anyukákkal, rendes népekkel vannak tele, de a tőszomszédságukban álló, egy-két szintes, földudvaros, romos bérházak kapui tárva-nyitva vannak, ott ül és szotyizik a küszöbükön a mezítlábas, koszos népség. A diszkontban simán nekimegy a bolti tolvajnak az eladólány, miután amaz lek*rvázta, az utcán zoknival és stilfűrésszel járkálnak a házalók, a török gyrosos mellett kínai ruhaboltok vannak (egyébként is mindenhol sok a kínai, indiai/pakisztáni és török), az utcánk végén pedig már két éve vár használatba vételi engedélyére a Mill Lofts, csillagászati négyzetméterárakkal. És sajnos a félelem is jogos, mert a közbiztonság továbbra sem az igazi.

A Salkaházi Sára park egy, a II. világháborúban zsidókat mentő szociális munkásról kapta a nevét, de a szobor az 56-os hős, Angyal István és társai emlékéül állíttatott (alkotó: Szórádi Zsigmond). Ottjártamkor nem volt benne senki. Kicsit olyan is volt, mint egy temető.