:::Juci világa:::

Konyhatervezői pályázatot írt ki a Mobilan, és képzeljétek: engem is felkértek a zsűribe. Érdemes pályázni, mert a cég eléggé szabad kezet ad a tervezéshez, és vonzóak a díjak is: az első helyezett például 200.000 Ft-ot kap. Ja és találkozhat velem:) Részletek itt!

Már most kezdjetek diétázni és készítsétek az ízlelőbimbókat: március 20-án végre nálunk is megrendezik a hiánypótló Macaron-napot! Az örömünnepből természetesen a Villa Bagatelle és a Bagatellini is kiveszi a részét, ahol tapasztalatból mondom, nagyon értik a macaron-készítést...A Macaron-nap részletei itt, Facebook emitt, kedvcsináló pedig alant!

Az Elle Dekor és a H.O.M.E. kapcsán számtalan nagyon durván jó lakásban megfordultam, olyanokban is, amelyeket sosem mutathattunk be. Sok-sok-sok lakást láttam könyvekben, magazinokban, blogokon is, de ettől a lakástól még nekem is leesett az állam. Be nem költöznék, de... na jó, pár hétre. Nektek bejön?

Lesz egy csomó érdekesség idén is, például önálló standdal, kedvezményes árakkal és dedikálásokkal vár Benneteket a Boook Kiadó standja! gyertek hétvégén a Konyhakiállításra:)

Találkozom néha olyan műalkotásokkal, amelyek egyáltalán nem tetszenek, amelyeket egyáltalán nem értek, vagy amelyeket egyáltalán nem sorolnék a "művészet" kategóriájába. Ilyenkor rendre felmerül bennem, hogy egyáltalán mi a művészet, mi tekinthető műalkotásnak, mi különbözteti meg a művészt az átlagembertől, mitől lesz valaki művész, és hogy vajon ha kockacukrokat rendezek szép négyzet formába, azt lefotózom és felteszem a blogomra, akkor az már vajon művészet...? Vagy: ki mondja meg, hogy az-e?

Ki mondja meg, mit látok: a táncost, vagy a táncot? – tette fel a kérdést egy régi falfirka a városi legenda szerint. Mindenki művész – jelentette ki Beuys 1972-ben. Minden művészet – bizonyította be Andy Warhol, pusztán azáltal, hogy levesesdobozokat festett. A pillanat, az ötlet, a mozgás a művészet – vélte Vito Acconci, és egy hónapon keresztül minden nap más vadidegent követett hazáig (Following Piece, 1969). A testem a vásznam – gondolta Chris Burden, és megkérte egy barátját, hogy lője át a vállát (Shoot, 1971).

Marina Abramovic tavalyi életműkiállításán két és fél hónapig, napi hét órában ült egy asztalnál (The Artist is Present, 2011). Bárki leülhetett vele szemben, és nézhette őt. Ő maga volt a műalkotás: a művész, aki kiállítja önmagát. A művész a művészet maga.

A világhírű performanszművésznő egy korábbi munkájából csütörtökön nyílt kiállítás a Mélycsarnokban. Én biztos megnézem.

Annyira ki vagyok éhezve a színekre, ti is? Főleg a narancssárgára:)

A KKP nem pihen, és megint igaza van (bocs, ha valakinek nem új).