A Juci világa egy rovat volt amit egy designmagazinban vezettem. De mivel Juci világa több, mint némi designbútor kéthavonta, létrehoztam ezt a blogot, hogy láthassátok, merre jártam és mi tetszett nekem. Ma már nem írok újságot, így kevesebb a designbútor, a puccos parti és a menő étterem a blogomon, de még most is igaz: You Can Find Inspiration in Anything. And if You Can't, Look Again (Paul Smith). Osvárt Judit

Követhetsz itt is:

Follow Me on Pinterest

És itt is:

Instagram

Hétfő: művtöri - Tokujin Yoshioka

2012.11.26. 21:40 | juc | Szólj hozzá!

Először 2006-ban találkoztam Tokujin Yoshioka nevével, amikor a Lexus számára készített installációját láttam-éltem át Milánóban. Az installáció lényege az volt, hogy vékony üvegszálak millióit lógatták be felülről, egy nagy fehér térben. A szálak közé úgy tudtál bemenni, hogy nem láttad, mi lesz előtted, aztán egyszercsak felsejlettek valahol egy szép autó körvonalai - éppen úgy, mint egy ködben -, közben az az ambient "zene" szólt, ami Tokujin weboldalán is, és te lassan közelebb mentél, és minden olyan volt, mint egy álomban. Ebben a mű-felhőben sétálni számomra olyan élmény volt, amire azóta is gyakran visszagondolok, méghozzá nosztalgiával, mert sajnos ritkán élek át hasonló katarzist.

Másodszor két éve hajtottam fejet Tokujin munkássága előtt, amikor Bolognában láttam a Mutina számára készített burkolatkollekcióját. Itt is, akárcsak a Lexus-installáció esetében, kizárólag hófehérrel dolgozott, és ezúttal a köd és a felhő helyett olyan megfoghatatlan dolgok tárgyiasítására törekedett, mint az eső. Nagyon szerettem volna beszélgetni vele erről a meditatív, a hagyományos japán minimalizmusnál is minimálabb tervezői szemléletről, amelyet úgy csodálok (nemcsak benne, hanem pl. a Nendo-ban és Naoto Fukosawában is), de sajnos Tokujin a kommunikációjában is minimalista (lásd itt). Így meg kellett elégednem azzal, hogy időről időre lenyűgöz valamelyik új munkájával - mint pl. a The Snow c. installációval.

Így aztán nagyon meglepődtem, hogy valahogy elkerülte a figyelmemet ez, a néhány éve egy tokiói Hermés kirakatába készített alkotása (a Hermés kirakatokról itt írtam bővebben), melynél megint elámultam a minap. Az egész nem más, mint egy videó, amelyen egy szép női arc fúj egyet - és ahogy fúj, a kirakatban lebegni kezd egy selyemsál. Egyszerű, tiszta, költői, játékos, könnyed, a márka ikonikus jelkép-termékét népszerűsíti, méghozzá a márka nevével összekötve, hiszen Hermész a levegő istene is volt - szóval egy elképesztően komplex alkotás, elképesztően egyszerűen megfogalmazva.

Bruno Munari azt mondja, hogy "az egyszerűsítés az intelligencia egyik formája - amit nem lehet néhány szóval elmondani, azt nem lehet sokkal sem". Einstein ezt állítólag úgy fogalmazta meg, hogy "amit nem tudsz elmagyarázni egy hatévesnek, az nincs is". A minimalizmus csodálatos.

Címkék: design art

A bejegyzés trackback címe:

https://jucjucjuc.blog.hu/api/trackback/id/tr794927177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása