Nem is értem, hogyhogy nem írtam róla még. A Gerlóczy egy szuperlatívusz, többnyire. Egy saroknyi Párizs a belvárosban. T. Nagy Tamás érdekeltségébe tartozik, aki szép lassan a fennhatósága alá vonta a környéket: először volt a sajtbolt (máig a legjobb a városban), majd jött a Gerlóczy, a Szalámibolt, a profi konyhafelszereléseket árusító kis üzlet, végül pedig a csodálatos kis szállodácska - mindennek pedig a Gerlóczy étterem, és annak terasza áll a középpontjában. A Kamermayer tér így szűkös parkolóból lassan imádnivaló terecskévé alakult - még több T. Nagy Tamásra lenne szükségünk.

Nade a Gerlóczy: tényleg olyan, mint egy kis Franciaország, a maga fonott székeivel, kis asztalkáival, mennyei ételeivel (külön kiemelném a menüt, mert egyáltalán nem drága, viszont nagyon finom, ma pl meggyleves volt tökfőzelékkel..... mmmm), esténként élő hárfazenével. Az egyetlen fájó pont a személyzet, melynek egyes tagjai hol tiszteletlenségükkel, hol koszos körmükkel, hol szétesésükkel döbbentik le a törzsvendégeket (ma szerencsére csak ez utóbbihoz volt szerencsénk). Most csak a teraszon üldögéltünk, de gyanítom, hogy hallotok még tőlem a Gerlóczyról.