:::Juci világa:::

Nekem sincs mindig szerencsém: hiába álldogáltam percekig a ronda vaskapu előtt, senki nem jött se ki, se be, hogy besurranhassak. Így ennél a háznál meg kell elégednetek a külső képekkel - bár szerintem az is nagyon érdekes. Lajta Béla nagy kedvencem: 100 éves Vas utcai iskolája a tavalyi év egyik fénypontja volt számomra. Már rég fenem a fogam erre a közeli bérházra is, amit ő tervezett, ezért nagyon örültem, amikor szombaton olyan szépen sütötte a nap... Ez is tavaly volt százéves (sajnos nem nyitották meg az érdeklődők előtt), klinkertéglái és népművészeti motívumos kerámiaburkolata sértetlen, csakúgy mint az eredeti építtető (a Budapest-Erzsébetvárosi Bank) logója a homlokzaton (második kép, ennél közelebb a hatsávos autópálya miatt még szombaton sem tudtam menni). Sajnos az alsó szint átépítése több, mint ocsmány - itt és itt megnézhetitek, hogy nézett ki fénykorában. Érdemes elmélázni azon is, hogy Lajta mintegy húsz évvel a modern mozgalom 'kitörése' előtt alkotta meg ezt az akkoriban rendkívül puritánnak számító, de az épp dúló szecessziós őrülethez is valahogyan mégis kapcsolódó házat, megelőzve ezzel minden kortársat - és nemcsak hazai viszonylatban. Személyes kedvencem a Kazinczy utcára néző oldal műteremablak-sora, és a hátsó homlokzat felirata (Országos Vaskereskedelmi Részvénytársaság, egy későbbi bérlőre utal) - nézzetek felfelé legközelebb, ha arra jártok!

A Szimplában rendezett designvásártól sokkal többet vártam, mint kávékapszulákból készült gyűrűket és sörösdoboz-nyitó fülekből készült láncokat, szóval nem ajánlanám senkinek - bár persze lehet, hogy legközelebb jobb lesz a kiállítói összetétel, és a Szimpla tényleg nagyon látványos (a második képen Levande csokik, mmm).

A Wamp ellenben új helyszínre költözött, a Váci 1-be, ami bevásárlóközpont lesz, majd egyszer. Az árusok a leendő üzletek előtti sétálósávokra települtek ki, a nép pedig a fennmaradó 2 méter szélességben próbált haladni - ami azzal járt, hogy ha az asztal előtt megállt valaki, bedugult a forgalom. Tömeg volt, de nem tudom eldönteni, hogy ténylegesen sokan voltak-e, vagy csak soknak tűntek a szűk kerengők miatt... a választék a szokásos, de most volt Wamp Vintage is, amin én még sosem jártam. Szerencse és kár is egyben, mert tele van oxigénnel – mint például Charles Bronson arcával díszített zsebtükrök, százéves japán illusztrált regények, továbbá a Téli Palota ostromát ábrázoló tányér és hát ugye az Alphabetika betűi... Most hétvégén Wamp Spájz lesz, oda mindig érdemes kinézni, úgy tudom lesz ott is buborékos tea, meg sok más finomság.

A kutyás képig a Szimpláról, utána a Wampról szólnak a fotók.

Jártunk már a Corinthiában, és fogunk is (apropó, hétvégén érdemes megnézni a KávéBár Bazárt, állítólag jó lesz!), de ritkán látható ilyen szép ürességében a bálterem.

Komolyan mondom, nekem egyre jobban bejön ez az épület, sőt ez az egész brutalista stílus is. Visszavonom, amit a csúnyaságáról írtam, most éppen nagyon tetszik.

A helyszínek: ablakpárna a Veres Pálné utcában, Villa Bagatelle, Szabadság tér, Boráros tér, Kolor, Bródy Sándor (anno: Puskin) utca, és a vasárnapi kanapé, rajta a saját kis narancslekváros-kakaós süteményem.

És akkor jöjjenek a hagyományos fényképezőgéppel készült képek, mert olyanok is vannak ám.

Még sosem voltam Berlinben, viszont annyi szépet és jót hallottam már róla, hogy amikor lehetőségem nyílt egy másfél napos villámlátogatásra odautazni, azonnal lecsaptam a lehetőségre. Hát, nem sokat láttam a turistás részeken kívül, viszont szép volt az idő, nem beszélt körülöttem senki magyarul, és amikor háromnegyed órát töltöttem egy könyvesboltban (majd újabb háromnegyedet egy másikban, a harmadik izgalmas sajnos zárva volt), akkor tudtam, hogy jó helyen járok, és teljesen kisimultak az idegeim.

Berlin nem egy szép város, és még mindig vezekel azért  a szerepért, amit a két világháború alatt játszott a történelemben. Mindenhol emlékművek, -táblák és -szobrok vannak, de még a pop-up kiállítások is azokról szólnak, akiket a nácik üldöztek el. Nekem kicsit túl sok a keletnémet trabantos romantikázás is, de mindez valószínűleg annak köszönhető, hogy a Checkpoint Charlie mellett laktunk (első kép). Gyanítom, hogy a központtól távolabbi részeken jelen és jövő is van Berlinben, nemcsak múlt és annak emlékei, úgyhogy mindenképp vissza fogok majd menni. Már csak a harmadik könyvesbolt miatt is, mert a könyvesboltok az én templomaim:)