Nekem sincs mindig szerencsém: hiába álldogáltam percekig a ronda vaskapu előtt, senki nem jött se ki, se be, hogy besurranhassak. Így ennél a háznál meg kell elégednetek a külső képekkel - bár szerintem az is nagyon érdekes. Lajta Béla nagy kedvencem: 100 éves Vas utcai iskolája a tavalyi év egyik fénypontja volt számomra. Már rég fenem a fogam erre a közeli bérházra is, amit ő tervezett, ezért nagyon örültem, amikor szombaton olyan szépen sütötte a nap... Ez is tavaly volt százéves (sajnos nem nyitották meg az érdeklődők előtt), klinkertéglái és népművészeti motívumos kerámiaburkolata sértetlen, csakúgy mint az eredeti építtető (a Budapest-Erzsébetvárosi Bank) logója a homlokzaton (második kép, ennél közelebb a hatsávos autópálya miatt még szombaton sem tudtam menni). Sajnos az alsó szint átépítése több, mint ocsmány - itt és itt megnézhetitek, hogy nézett ki fénykorában. Érdemes elmélázni azon is, hogy Lajta mintegy húsz évvel a modern mozgalom 'kitörése' előtt alkotta meg ezt az akkoriban rendkívül puritánnak számító, de az épp dúló szecessziós őrülethez is valahogyan mégis kapcsolódó házat, megelőzve ezzel minden kortársat - és nemcsak hazai viszonylatban. Személyes kedvencem a Kazinczy utcára néző oldal műteremablak-sora, és a hátsó homlokzat felirata (Országos Vaskereskedelmi Részvénytársaság, egy későbbi bérlőre utal) - nézzetek felfelé legközelebb, ha arra jártok!
Rákóczi út 18.
2013.02.21. 16:01 | juc | Szólj hozzá!
Címkék: art építészet szecesszió
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.