:::Juci világa:::

Jártunk már itt, azóta teljesen lecserélődött az árukészlet, újabb rengeteg oxigént találtam... Kedvencem a púdertasak az utolsó képen (a kezemre ki is szóródott belőle).

Besurranó tevékenységem egyik legújabb felfedezése ez a nagyon szép szecessziós ház, engem több tekintetben is emlékeztet a Ráday u. 26-ra illetve a Síp utca 17-re: hasonló az épület szerkezete, az üvegablakok mintái, a látványos homlokzat mögé rejtett, hosszan elnyúló, gangos ház. Az épület legfőbb különlegessége számomra a homlokzaton látható őrangyal, aki - amint azt sasszememmel kifigyeltem - a "Gyűjts, építs" feliratra felügyel, kb. száz éve (sajnos ennél pontosabb információt nem találtam a házról).

UPDATE: Anitának, a Kép-Tér blog szerzőjének köszönhetjük, hogy mégis vannak infóink a házról: Fodor Gyula tervezte (az ő műve pl. az Ernst Múzeum, az Üllői úti monstrum, és a Napóleon-udvar is). Még egy kis infó itt. Anita, ezúton is köszönöm!

Valójában persze nem, hiszen Haring már több, mint húsz éve halott - a képen egy lelkes amatőr utánzása a Móricz Zsigmond körtérről.

Tegnap láttam a tévében, hogy már az Iparművészeti Múzeum is csatlakozott a Google Art Project-hez, így Magyarországról már négy múzeum műveit nézegethetitek nagyon közelről online. Érdemes!

Képzeljétek, a Hephaistos már Christian Lacroix füzeteket és noteszokat is forgalmaz. Tegnap beugrottam, nagyon szépek, de sajnos a fotóim nem lettek túl jók - az alábbiak a hivatalos sajtófotók, még több a Hephaistos Facebook-oldalán!

Külföldi magazinokat azért kell olvasni, mert olyanok, mintha kinyitnánk az ablakot, és beszívnánk a balzsamos, illatos, friss, üde levegőt. A világban sok érdekes, kreatív, szép és innovatív dolog történik, és itt nemcsak a magazinok tartalmáról beszélek. Nekem ünnepnap az, amikor külföldi lapot veszek, utána napokig csak nézegetem, ízlelgetem a címlapot, simogatom a dombornyomást, tanulmányozom a címszavakat. Aztán amikor nagyon ráérek (gyakran csak hetek múlva), nekiülök, és csak a magazinra koncentrálva aprólékosan végignézem az egészet: ki a fotós, miről szól a cikk, ki a modell, milyen a tipográfia, mi az új trend, kivel készült az interjú, a csuklómra dörzsölöm az illatmintákat, kihajtogatom a többoldalas hirdetéseket, webcímeket írogatok ki, felfedezem, hogy az egyik lap egyszerűen kihagyja a címeket a tördelésből, egy német lap pedig a hetvenes évekre hajazó betűket használ, az amerikaiak pedig, bár nagyon konzervatívak, azért fotót választani nagyon tudnak... Egy jó magazin átnézése után (ami jó esetben több óráig vagy részletekben több napig is eltart) úgy érzem, mintha egy kicsit utaztam volna: feltölt és jókedvre derít az a tény, hogy a világ tele van kreativitással, szép és új dolgokkal, még ha ezek a dolgok fizikailag távol is vannak tőlünk. Külföldi lapot venni tényleg luxus manapság, de ugye, ti is olvastok azért ilyet néha?

Őrület, mekkora az őrület:) egy ilyen kis semmi édesség körül, de ilyen ma a világ. A Macaron-napon idén is sokan voltak (mint tavaly), és voltak finom dolgok is (mint tavaly), de nekem idén elmaradt az extázis. A Villa Bagatelle vörösáfonyás-kecskesajtos verziója, amely a szabadon választott kategóriát meg is nyerte:) (a másik kategória KÁVÉS MACARON volt), és a Desszert.Neked sós-karamellása mindenesetre nem volt rossz...