Azt tudjuk, hogy hajlamos vagyok átesni a ló túlsó oldalára, de nem gondoltam, hogy ez a városnézésre is vonatkozik. Pedig dehogynem: az történik, hogy annyira tekergetem felfelé a fejem, hogy a szemmagasságbeli szépségeket nem is veszem észre:))) ennél a háznál például mindig megnézem a szép Aranysas-udvar feliratot a homlokzat legtetején, és annyira el tudok merülni benne, hogy a kapu eddig fel sem tűnt. Pedig micsoda műremek!... Aztán még egy meglepetés ért: azt hittem, nehéz lesz anyagot találni erről a monumentális házról, de mégsem: valaki már mindent összegyűjtött helyettem, nézzétek meg itt - a csodálatos fotókhoz és a részletes leíráshoz nincs mit hozzáfűzni, talán annyit, hogy nekem valamiért mindig a Szellemirtók zárójelenetének épülete jut eszembe róla, pedig az jóval később épült (a pesti 1907-ben, a new yorki 1930-ban), és luxuslakás van a tetején, nem padlásablakok.
