:::Juci világa:::

Még mindig street food, ezúttal Mexikóból: cuki rajzok, méretes adagok, nagyonfinomminden, gyors és kedves kiszolgálás - nem is tudom tovább ragozni, akit mélyebben érdekel a Burrita Bar, olvassa el ezt a cikket vagy nézegesse a weboldalukat!

Hol van már a csodás cseresz!... A Ráday utcai zöldségesnél biztosan nem, ugyanis az elhúzódó gazdasági válság és az (állítólag) emiatt elmaradó vevők miatt a tulajdonos kénytelen volt profilt váltani. Tette ezt először úgy, hogy egyik nap epret, másik nap régi könyveket árult a rekeszein – nem kicsit összezavarva ezzel a környék lakosságát, köztük természetesen engem is. Mint megtudtam, a rugalmasságot a piaci helyzet indokolja, bár – ahogy a némiképp pesszimista tulajdonos beszámolójából kivettem – az ócskáshoz is inkább hozzák a cuccot, mint vinnék...

Na persze rám nem lehet panasz, részemről mindent elkövetek a 'mini bolhapiac' fennmaradásáért és a nemzetgazdaság fellendítéséért, ha ócskaságokról van szó: rögtön zsákmányoltam egy oxigéngyűrűt, és még valamit, de azt majd külön megmutatom.

Ráday u. 55., igazi pesti zöldséges, zsákbamacska-kínálattal a krumplitól a katonasapkáig!

Bizonyára feltűnt nektek, hogy Budapesten streetfood-forradalom van: mindenhol egyre-másra nyílnak a szendvicsezők, levesezők, tombol a pho-őrület, satöbbi. Ennek az új mozgalomnak egyik friss eleme a Goodbar a Kecskeméti utcában - nem több, nem kevesebb, mint amit ígér: divatos bisztróhangulat, finom hamburger (a képen csirkés, epres limonádéval, sültkrumpli minden szendvics mellé jár), gyorsan, tisztességesen. Nem rossz, már ha valaki szereti a hamburgert:)

Tóth Tamás plakáttervező művész, aki fiatal kora ellenére egy kifejezetten klasszikus stílust képvisel. A közelmúltban valamiért kaptam tőle egy névjegyet - nem is egyet, hanem mindjárt öt különbözőt, melyek mindegyike Tamás egy-egy színházi plakátjának miniatürizált és tipómentes változata. Nagyon tetszenek, nektek is?

Az előző rendszer nosztalgikus látleletét nyújtja az OSA legújabb kiállítása, a Végképp eltörölni?!... Aktuálpolitikától sem mentes, de akkor is érdekes lehet, ha "csak" a plakátokra kíváncsi az ember - ha ráértek, nézzétek meg, július 28-ig a Centrális Galériában – tudjátok, ők szervezték a Halott könyvtárat is, ami még most is hiányzik. Kár hogy nincs mindig ott, hogy néha bemehessek, és felfedezhessek valami kincset:(

Megjelent az új Pin magazin - sokkal szebb, sokkal látványosabb, mint a korábbi, pedig az is figyelemreméltó volt. A tartalom nagy része Szentgyörgyi Kata, a Kicsi Ház bloggerének érdeme, és bár nekem nagyon hiányzik egy értő szerkesztői kéz:) ez nyilván szakmai ártalom - a magazin így is látványos, élvezetes, tartalmas. És ezt nem csak azért mondom, mert benne vagyok (102. oldaltól, Zsófival együtt), hanem mert olyan, amilyennek egy DIY újságnak lennie kell. Ingyenes, végiglapozgatható, online, inspiratív - nézzétek végig!

A Budapest Design Map-et egy kis túra keretében be is mutattuk az újságíróknak. A túra során még én magam is rácsodálkoztam, hogy mennyi jó hely van Pesten, pedig ugyebár képben szoktam lenni:) A térképen egyébként 134 hely szerepel, köztük alább (sorban): Retrock (a korábbi poszthoz képest új helyen, de változatlan stílussal), VA Design (a képen a VA-diúj Vamba kávézójuk az átriumban), ugyanitt Ettore Sottsass remekműve: a Carlton könyvespolc (posztmodern, Memphis), Lomography rombolt (ami egyébként a néhai Kazinczy u. 35. fszt. 1. szám alatti lakás helyén nyílt, akinek ez mond valamit), Elektrotechnikai Múzeum csodás fényreklámokkal, és spontán térképnézegetésben elmerült (vagy kimerült?) fiatalok:)

A Solinfo az egyik legnagyobb, világítástechnikával foglalkozó üzlet a városban, ők képviselik Tom Dixon termékeit is. Nemrégiben új üzletet nyitottak, egy hatalmas, kétszintes, U alakú teret a Wesselényi utca elején, melynek egyik földszinti szárnyában a lámpa-bemutatóterem, a másikban egy Tom Dixon Café kapott helyet. Az emelet még berendezésre vár, de már meg lehet tekinteni a Flos Soft Architecture sorozatának néhány darabját működés közben, pl. a rendkívül látványos (és fotózhatatlan) Wall Rupture-t (ami nevéhez méltón nem más, mint egy pazarul megvilágított törés a falban), vagy a szintén beszédes nevű Wallpiercing-et, és lehet játszadozni a végtelen számú színvariációval is, amit bizonyos modelleken egy iPad (és egy munkatárs) segítségével lehet beállítani (pazar). Majd egyszer kukkantsatok be, ha arra jártok.